Érzékennyé válni a Jelenlétre, s megmaradni a pillanat áldásában

S úgy repülnek a galambok a szellővel, melynek öröme izgatottan énekel az ember fülébe édes kósza fuvallatokat. Az ember pedig cselekszik, s látja szépség táncát az égen e kedves szárnyas teremtményeknek, úgy elszór néhány morzsát azoknak, hogy új erőre kapva tetszelegjenek az Ember szeme-szívének.

 

Oly csodás teremtmények

 

Egy idős nő sétál az utcán,

S szatyrából kenyér darabkákat szór, minek koppanása hallatik a járdán.

Nem is várnak, riadó az egész családnak,

Gyűlnek és gyűlnek, az idős nő körül röpködve örülnek a falatoknak.

 

 

Csipegetnek és csipegetnek óriási kupacba telítik begyüket,

Az idős hölgy már tovább is állt, s ők mindig meghálálják eme etetős tettet.

Így néhány falat után ismét riadót fújhatnak,

Mert a következő pillanatban már a levegőben szárnyalnak.

 

És ott röpülnek, vagy hetvenen- nyolcvanan,

Gyönyörű nagy család száll könnyedén, békét sugallva, mint óriás madár suhan.

Körökbe, nyolcasba repülnek, mutatva a csodát,

Ki elfáradt, kiszáll és folytatja tovább a lakomát.

 

Együtt élnek, együtt esznek, együtt pihennek, mint egy nagy család,

Oly csodás teremtmények, s velük összekapcsolódni jó, mit a lélek imád.

Mert néha zuhanórepülésben zuhannak, néha majdnem egy helyben csapkodva keresik a leszálló helyet,

S ha szabad vagyok, mert engedem, a harmóniát már nem keresem, mert itt vagyok, s bennem Isten élteti a szeretetet.

 

Az alábbiakban leírtak ezen életem részét képezik, hisz belőlem áramlanak ki, s Tőle Valósak. Sajátos nézetem, érzetem, szeretem - szerelmem az Életről. Tanulságok, tapasztalások, gyakorlatok. Két - három évvel ez előtti tudatosságom, írásaim, keveredve a ”mai” tudatosságom tapasztalataival és az Ő fényességben Való változás szépsége, s áhítata, belülről kifakad…

 

Van rész, melyek áramlatai szándékosan hagynának maguk után megmagyarázni Valót, de… a Való az, ami a válaszokat megadja Most.

Mivel a szavak olvasata által a Szer belép az elmébe, s azon túl haladhat a Szív hálózatába, lassacskán, finoman kezdi nyitogatni a kapukat, s a meglepetés gyümölcse, majd Itt Érik be.

 

Szeretettel köszöntök mindenkit ezen a csodálatos napon, mely így tökéletes, ahogy van, s ahogy azt mindenki megéli saját tudatossági szintjének megfelelően.

Kívánom mindenkinek a tudatosság útján való haladást, a Jelen Való Létezésben a pillanatok egyre több és több megélését. Úgy kéz a kézben a Teremtővel.

Hitünk tar össze mindent, s hitünk mi által minden változik, aztán eltűnik a minden, Semmi marad.

Folyamatosan fejlődünk, mert nyitottan vagyunk az ismeretlen felé, s ez egyre előrébb visz minket utunkon. Érzed. Mind inkább engeded magad folyni a jelen áramlattal, Istenid annál inkább Él benned, így egyre kevesebbszer tör be életedbe az a drága elmelocsogás, ki része a tanulási folyamatnak és csak hálásak lehetünk neki. Az ego séma alapján működik, Valódi Te az ismeretlenre éhesen. Amíg gondolatokban élsz, csapdában szenvedsz, így ellenállva a Jelennek, mely hiánya feszültséget kelt a testben. S az elmével keresve a kiutat új és új gondolatformákban, úgy a Lélek nyugalmatlan helyzetben vágyódik a pillanatok megélésére. S ezt érzi néha az ember, aki a felébredés felé kacsint; -valami nem oké, valami itt nincs rendben.

Persze, ott még nem tudja, csak érzi, hogy gubanc van a Rend-szerben.

Állj meg, légy ebben a pillanatban. S rádöbbensz, hogy minden Rendben van.

Felejtsd el a rigolyákat, s hagyd el a konzervatív, materialista szemléletet és engedd el végre a komolyság komorságát, hogy könnyíts Magodon. Csak azért mert más komoly, a munkahelyen, otthon, a metrón, az edzésen, bárhol, neked nem feltétlenül szükséges annak lenned. Inkább használd a lelkiismeretet és légy játékosabb, a Most Mozijára e Pillanatban. A lélek csak akkor szabadul fel igazán, amikor a kisgyerek, s az idős bölcs jelenék meg és sugárzóan uralják energiájukat az élet tengerében. A komolyság elszívja az energiát, s blokkolja a szabad áramlást, úgy ráadás kép még öregít is. Búskomor lészen tőle az arc, s mi több az évek múltjával egy élet szenvedése ki ül rajta. S akkor az mosolyoghat, nevethet, úgy felszínes marad és rab a saját magának, s a társadalom kreálta börtönében, s minden csak a látszatért történik, hogy másoknak nyomja a színházat. S akkor, azaz arc hamisan dolgozik ama testben lakozó Igazsággal szemben.

Így illik is tiszteletben tartani mindenik fejlődési ritmusát, még akkor is ha tudjuk, hogy hogyan segíthetünk. Mindenkinek sajátmagának Értelme, hogy kidugja a fejét a homokból, amikor annak ideje eljő. Eljő.

Többről szó az élet, mint óvoda, iskola, munka, család, gyerekek, pénz és még sorolhatnám az e világi dolgokat. Hisz tudod, hogy többről szól. Fejlődés. Már iskolás koromban is így gondoltam, ma meg már tudom, hogy több, érzem, tapasztalom, látom. A folyamat; magunkon segíteni, majd másoknak, leginkább úgy, hogy már Vagyunk, s Ő tudja, mit tesz, s Jómagam meg figyelem. S természetesen a folyamat, hullámzó, s tapasztaljuk a Valótlant, s Valósat, s egyre több teret engedünk a Valóságnak ama gondolatok közti Szünetnek, Neki, Felsőbb Énünknek, a Szabadságnak.

Tízen éves voltam mikor egyik osztálytársammal azt vitattuk, hogy mi lehet az ember testében. Azaz csak a test létezik, vagy hogy van ez, mi mik vagyunk, lélek, vagy mi az? Tettük fel a kérdést. Már akkor azt mondtam, mert hittem, hogy nem csak test van, hogy itt van ez a test, de nem a test nézz ki rajtam, hanem fordítva. Én nézek ki a testből. Persze nem jutottunk dűlőre, oda se, hogy ki azaz én. Csak hittem valamiben, ami megfoghatatlan.

Tehát, a testükkel való azonosítást, elengedjük, s másokat sem azonosíthatunk a testükkel.

Mert az azonosítások, testtel, névvel, ez vagyok, az vagyok, csak lassítják fejlődési haladást, így jobb mielébb elengedni, s Megfigyelni, s Megérteni, hogy a testből nézünk ki, mint Tanuk.

S e világ Elméje rángat minket addig e testben, míg az Öntudatra ébredés Kegyelme Ebben a Pillanatban, az Ő jóvoltából számunkra elviselhetően ér minket. A sírás és a fájdalom, az Óriási szeretet hatására elkerülhetetlen élményt hordoz az ismeretlen felé haladva. S milyen gyönyörű érzés.

Mindenki a maga, módján és léptékének halad megfelelően. Már az is időbe és energiába telik, hogy átszoktassam, a tudatom arra, hogy mikor bemutatkozok, akkor úgy teszem; -a nevem …., s nem pedig …. vagyok. Érdemes ráfordítani időt e váltásra, hisz az odafigyeléssel és az Értelem szemszögéből nézve nagyon is előnyösnek tűnik a szavak megfelelő használata, mert könnyen félre érthetnek Minket, s mi Magunkat.

Jelenleg a fejlődésünket sokan, segítik, s sokakat lehet kérni, hogy segítsenek minket a gondolati minták elengedésében, átformálásában, a nem fizikai áramköreink tisztításában, a félre kötött vezetékek, helyes átkötéseiben, stb.

Este lefekvés előtt, a napi Ima-köszönettel, nyugodtan kérhetjük Szentjeinket, Teremtőnket, hogy a test pihenő nyugalmában, segítség az átalakulási folyamatainkat. Program.

Illetve légy érzékenyebb a Jelen Létre. Légy nyitottabb a változásra, ismerd ki, s gyakorold azt, ami számodra kedves és hatékony, pláne ha ismeretlen. Lélegezz mélyeket Most, s amikor csak eszedbe jut. Érdemes napi sokszor, sok mély levegővel tarkítani testünk lélegzetét, hisz tisztítja, az rendszert. Lassan lélegezni mélyeket. Az Ember nem kutya… Változol belül, s változik a kívül is.

”Ó mily valája az Életnek a Vala mely sosem volt és sosem lesz. Mert csak itt JELENŐ meg, annak, aki vala Mostban lát, s a lőn is világosabbá levé ebben a pillanatban.

Mi nem más, mint ami van, s az Egyre, ott minden hat. Ami hat, pedig azt látni és érezni és hallani, mert messze nincs mi közelben Lét. Az mozog, de sosem megy, és sosem jön, vibrálva sosem áll mi pezseg.

Hol lent és fent, így valós mi kint és bent, úgy Lenni Egyben Mindent.”

 

Lefordítva Magom:

Mind, mi Itt van, s azt megélé a múlt és jövő közt, gondolata eltünének a Mostban, mert megélé azt csak.

És ki Élé a pillanatban, semmikor sem téveszté azt Szeme – Világa elöl. Úgy az folyamatban az intuició, a megérzés mutatá az utat, mi hangolá arra mi várható.

Úgy a Pillanatról – Pillanatra haladva észrevevén mire hatással vagyunk Mindenre, s reánk Minden hatással levé. / Így jogos a mondás; - meg isszuk a levét. /

Az érzékenyebbé válás során, a pillanatra figyelé, már Tudá róla, hogy nem csak ő Maga segíti útját, pedig csak, de Isten, s általa még sok mindenki, ki a síkokon mozog, s interdimenzionálisan mozog, mert tér és idő, csak fogalom, hisz minden és mindenki Ő általa. A csakrák nyílására az Érzékszervek spirituálisan érzékenyednek és észlelénk mindazt, s mind azokat.

A Jelen vibrációja, mely állandó mozgás, az Él igazán, mert folytonos egymást követő esemény sorozat folyamata, amíg benne Élsz. Élj benne. A gondolatok mik pályára állnak s eljutnak Atyánkhoz, mely jelenben serkent, erősödőn tér vissza a teremtés függvényében az egyénhez lehetőségekhez mérten.

Amint a Mennyország érkezé az emberek Szívébe, sugározá azt minden felé a Földön, s az a Jóság vissza hat rá mindenkiről és mindenrő, mert akkor az ember Szíve már Istenivé Levé.

Nos, úgy tűnik nincs sok választási lehetőségünk, ha már választottunk. Változunk, s a történések ellen nem lehet mit tenni, történnek. Vagy ellenállunk az áramlatnak, s úszunk szembe a folyóval, majd egy tuskó adja az Élet nagy pofonját, s engedünk a sodrásnak. S aztán Pontosan úgy, hogy már mindenki meg van világosodva, csak még nem ébredt Tudatára, mert sok az elmezavar, fogalomzavar, a sötétség /az elme sötétség/ megzavarta a Való érzékelését. Aztán Éretté válunk, kinyílunk az Igazságra, keresésre.

Hisz Fénylünk, szeretjük, s az Jóságos hangokat.

Persze, teljesen rendben van ez így, miszerint a Renden belül működik a Rendszer, az játékkal együtt, hogy ”bealudtunk, bealtattak minket”, s hogy mily rabszolga sorba voltunk verve „az kezdetektől”... minek eleje sem volt…

S őszintén szólva, az Itt Lét emelkedett állapotából tekintve, a Megbocsátás, Elfogadás szemével nézek arra, ami van. Hisz amikor Atyánk kegyelme, végre „Tudatomra” hozta a Valót, s Tudatára segített fel, az Ő szemével Láttam, s Éreztem Mind azt a Szeretetet, mit felénk sugároz, s mit oly heves fájdalmakkal élt át e fizikai test.

Lélek felszabadító, mikor a pillanatra éhesen szerelemet érezve, az árral, a változással haladva a Figyelem ott van minden pillanatban. Ez a fejlődés lényege, miszerint adott egy Vágy valami magasabb elérésére, a pillanatok megfigyeléséből, megéléséből eljutni valami Újba, mely extázisba hozza a test-lélek-szellem harmóniát, mi kaland és szerelem.

Úgy a tanítások, tanulások, gyakorlati tapasztalások által, a kétségek elhalványulnak és a szeretetünk erősödésével, mindig közelebb kerülünk a Felismerésekhez és saját Magunk Igazságának lényegi mivoltához szintén. Szintről szintre haladva a spirálon egyengetjük annak útját, melyet az Életben felbukkanó Tudatlanság – Tudatosság hajlított oly szándékkal, ami kedvez a Hatalomnak és Harcnak, Szeretetnek és Békének, ”Rossznak és Jónak”, de csak a Van.

S az egyengetés szépségét tekintve, hasonlítható egy kovács munkájához, mikor a vasat a parázsban hevíti, üti, majd hűt, hogy annak kiváló Minősége legyen.

Ahogy a Lélek tisztul és csupa fényességgel telivé válik, a szellem már a tudatosság Virágaival illatozik és a testben az Egyén könnyebben lélegzik, Létezik, s szinte érzi már a gyümölcs ízét, mely a virágokat követi.

S a kegyelem Általa érkezik.

A Lélek a Jelenben Létezik igazán, mert a Mindenható a Lélekvirágát a Mostban porozza be, hogy annak gyümölcsei kellően édesek legyenek annak hordozójának, s mások számára egyaránt.

Szeretem a meséket, melyeknek bölcs igazság tartalmuk van, s ez Élet is csak egy Mesetársasjáték.

A jelenben való várakozásodra az ajándék, a következő pillanat megélése, mely nem haladja meg, amit ad, s az út kiszélesedik, Egyetlen hajszálon, de elférsz rajta. Tehát már figyelmezteted Magad, ha elkalandozol egy Gond-olattal, mert biza a régi beidegződés, simán visszakapcsol a sémára, a zsizsegésre, de ha már Figyelsz, s észleled a gondolatok közötti szünetet, úgy rá tudsz hangolódni. A gondolatok tovább álnak, s ott vagy a Csendben. S mennél többet Élvezzük a Csendet, annál inkább érezzük az Erőt, mellyel az isteni táplál minket. Fentről érkezé a testbe, s áthatva az táplálja a tudatot, s tudatosságra ébred az fény, úgy lehetetlen sincs. Játék és felelősség.

Ragadd meg a gondolatok közötti szünetet, s tölts Vele minél többet.

A jelenlét gyakorlatok által fölerősödik az érzékelés, s természetes módon mindenkinél változóan eltérnek ezek. Hallás, látás, finomodása, érzékenyebbé válás, fokuszálás, kontempláció, Tudás, Megérzés, stb. Kívül - Belül. S van, amikor e változás, drasztikusan tör be életünkbe, de oly annyira, hogy azt az Egyén elbírja, hisz, úgy történnek ezen megélések, hogy csak annyit kap mindenki, amivel megtud birkózni, persze mindenki kap segítséget kívül – belül. Persze vannak így is kivételes esetek, a Rendnek megfelelően.

Jó, ha mindenki saját Maga rádöbben, hogy ideje a félelmeket feloldani, s a félelemnélküliségben Élni, mert tudjuk, hogy csak a test halandó. Szabad Emberekké Változunk, s ahhoz a félelmeket el kell engednünk, őszinték kell legyünk Ön Magunkhoz.

A tudatlan tanítások arra késztetik az elmét, hogy olyan egot hozzon létre, mely gátolja az Egyén szabadságát, s e tisztátlanság által másokból nyer energiát, mert börtönében nincs annyi, ami elegendő a Belső öröm érzéséhez.

A gőg és az a sok szenvedés, mellyel az emberek Magukat teszik tönkre, húzva magukkal másokat is és fulladoznak az illúzió mocsárban. S majd egyszer beköszönt a dráma, melyet saját Maguknak okoznak, illetve elég valószínű, hogy vannak Lelkek, akik bevállaltak szerepeket, hogy segítség az emelkedését tudatlan szenvedésükben, még ha fel sem tudnak ébredni Most. Mind azért, amiért az Ébredőnek szükségesé lett, hogy olyat lásson, érezzen, haljon, amiben nem szeretne tovább létezni, s így fejlődik, s beindul az Ismeretlen felé való vágyódás. S aztán vagy és élvezed az Életet, napról – napra egyre könnyedebben, egyre tudatosabban afelől, hogy minden a legmegfelelőbben alakul ez Életben..

Mert hát ez az amiért itt vagyunk, hogy élvezzük az Életet, s nem azért, hogy belefásulva séma szerint, az ego, az elme által robotokká váljunk.

A Lelki gyakorlatok, aktívan és passzívan is óriási hatással vannak a bennünk lévő termőföldre, melybe a ”Krisztusi Mag” van elültetve, így a sok gaz miatt, kevés fényt kap és a vizet is elszívják a Magunk elöl. Tehát ideje megtanulni gyomlálni; Hittel, Imával, Mozgással, Figyelemmel, Alázattal, Énekléssel, Hallgatással, Türelemmel, Elengedéssel, Megbocsátással, satöbbivel.

Szóval a megtisztított föld, megszentelődik a figyelmesség által, gaztól mentesítve, a kellő víz és fény hatására a Mag kicsírázik. S óvni illik a tovább furakodó gyomoktól, melyek megállíthatatlanok addig, míg Igaz Krisztusi én kibontakozik, mely fénye által már csak Igaz helye van Itt.

Amikor a jelent éled, pillanatról – pillanatra, mely akkor, az a folyamat, melynek nem állsz ellent, a vászon melyre nézel, kiszélesedik és a kép élessé válik, de amit betör egy gond – olat, a kép élessége változik, s úgy a gondolatok mennyiségéből áradóan kezd zavaros lenni.

Érzékelésünk ez élet illúziójában e világból, szemünkön keresztül, állítólag 80 százaléka annak amit tapasztalunk. Így lényegében elég a 75 százalék is, s akkor mint a vízháztartásunk. Tehát a 75 százalék a szem, a többi; hallás, szaglás, tapintás, ízlelés érzékszervekre oszlanak.

A valóság teljesebb megtapasztalás hiányában állunk ellent ennek a 75 százaléknak, amikor hozzárakunk a látottakhoz, az elmézgetésekkel, s felcímkézve a pillanatot, melyre Lelkünk valódi szeretetteljes szabadsága áhítozik. E tényből leszűrve, körülbelül 20 –50 százalék marad, mely közel lehet a „valósághoz”. Szóval nem véletlen ama sok beteg ember, kiknek egészségi állapota is 20 – 50 százalék közé tehető, s ez kihat az egész Lényére, s az egész Bolygóra is. Így minden Lényre is hatással vannak ez illúzió Világában. A változás viszont megállíthatatlan, s úgy a Bolygó is fejlődik, s az ember is Egyre. S ki annak ellenáll, hát ellen áll.

Aki pedig halad, az halad, úgy segítve egyre szeretetteljesebben saját maga és a Föld fejlődését is.

S aki elkezdé az úton haladást, az mindig megérdemli az Atya kegyelmét, így vagy úgy. Odaadással gyakorol és elfogadóan figyeli saját magát, ahogy halad, s észlelé min kell még csiszolni, hogy a sorja ne akadályozza az úton.

Az úton pedig mindenki más sarut visel, így nem mindenki ugyanarra megy, s még is ugyan oda jut.

Mert van, akinek saruja sivatagi, s annak szüksége lesz oázisra. S van, akinek saruja hóba való, s annak tűzre lesz szüksége. Akinek saruja sziklás terepre teremtetett, annak völgyben is kell majd járnia. Így akinek saruja vízbe való, annak szüksége lesz partra is.

Az úton haladva s nem mellette.

Próbáld ki. Látod, ahogy az esőcsepp beleesik egy tócsába és az, hullámokat indít minden irányba, s mind ezt gondolatok nélkül végignézve, igazán Mozis Élménnyé válik, s a főszereplő nem is kérdéses.

Mind e közben a Mag fejődik, csírázik, gyökereivel megkapaszkodik az egyre inkább kigyomlált talajba, s növekedésnek indul Egy kis cserje.

Látod, amint egy fát fúj a szél és közben Téged is átjár az a levegő mi a térben örvénylik, kavarog. Lépsz egyet, s a cipőd alól egy kavics csúszik arrébb, úgy kopog az aszfalton tovább, aztán megáll valahol és várja a következő pillanatot. Csak Nézni szükséges lazán, könnyeden a folyamatot ami áramlik köröttünk.

Vagy egy, vagy több galamb röppen az Égen, hol zuhanó repülésbe kezdenek, hol körbe, vagy nyolcasba repülnek, s úgy érzed, összekapcsolódsz vele, velük és Lelkeddel repülsz velük beleélve Magad az élménybe, anélkül hogy az elme bezavarna, s gondolnál jóra vagy rosszra. Csak vagy élvezed, mint Résztvevő, Tanú.

Mindenki jobban szeret örülni, úgy tegyük az Élet ünneplését mindennapossá, Most!

Vedd észre, hogy megélheted, oldódj fel a gondolatok közötti szünetben, s Éltesd mindennap egy re több figyelemmel, s a szerelem beköszönt újra, anélkül, hogy valaki azt kiváltaná belőled, hisz a Szerelem Ő, s Ő a Szerelem múlt, s jövő közt.

Ittasulj meg a Pillanatok megélésével, mert mámor, az Ő egyik ajándéka a te drága figyelmedre!

A jelenlét Mámorító érzéséét már mindenki megtapasztalta, csak emlékezz arra a Csókra, arra a csókolózásra, vagy a valódi szeretkezésre, ahol mindkét fél ad, s csak élvezi pillanatról - pillanatra, gyönyörű.

A Szent Bór teljesen át tudja hatni a Tudatot, s lehet, hogy egyszer az utcán sétálsz, anélkül, hogy gondolkodnál, tehát Valójában te Magad leszel a Sétál, mint Ige, s úgy megmámorosodsz, hogy mosolyod extázisa teljesen átjár és… marad egy sugárzóan örömteli Sétálni.

Na, ez az, amit nem lehet szavakba írni, azaz mégis, de ez a de, azért Itt van, na… átadhatatlan.

Magélni, s megélni, csak úgy lehet megtapasztalni az istenit, a Valót, ha megadjuk magunkat a jelennek, elengedve a gondolatokat.

A Való létezés szempontjából, nagyon fontos eljutni oda, amikor már elengedjük a megérteni ezt vagy azt, s újfent örülni ugyanannak a felismerésnek, más és más szemszögekből, hanem inkább élni szeretnénk azt, ami megnyilvánul, ha vagyunk Most. Mivel a Jelenlétbe születsz és mindig odatérsz vissza, más mód sem lehet arra, hogy pótold az misztérium hiányát, mely amiatt jött létre, hogy a gondolati minták, sémák elme játékok és hatalmi drámák által keletkezett.

S lenni most, ellenállás nélkül létezve, címkézések biggyezgetése nélkül izgatottan lesni azt, ami a Van Világossága.

Feszültség oldó, s Jelenlét gyakorlatok: melyek segíthetnek felfrissülni, s az elmén túlra, az Ismeretlenbe, az Istenibe lélegezni, lazítani Magunkat, természetesen az Ő áldásával, hisz az őszinte keresés és Egybe való vágyakozásnak eredménye Van. .

S minden gyakorlatnak következménye van, a bátorság és az ismeretlenbe Való bizalom, türelem elengedhetetlen.

A következmények pedig azon kapukat nyitják ki, melyeken már átkukkantva is édes, és erős tapasztalások folytatódnak, mi tovább átmenni rajtuk…

Tudatosítjuk; hogy az energiák, amik már hasztalanok testeinknek azt szolgálták, amit szükséges volt és ébredjünk rá, nincs rá szükségük már. S elengedve mind azokat lesöpörjük, lerázunk magunkról, mely, mint a víz, a gátakat átszakítva, a földbe folyik, s azon energiák segítik a Föld átalakulását is. A Fény is fentről érkezik a testbe. Szóban pedig használatos, hogy levezetjük a feszültséget, nincs más mód, mit hogy így tegyük, s mellé támogatón hálával kérhetjük leadott energiáink megfelelő hasznosítását. S őszinte szeretettel köszönetet mondhatunk Föld Anyánknak, hogy támogatja fejlődésünket. Így támogatjuk mi az ő fejlődését egyre élőbb Szeretetünkkel.

Mint ahogy egy lavór vízbe lábat mosunk, csak a vízzel, semmi vegyszer, a víz, lábainkon keresztül kiszívja azon információkat, melyek által kimutatható, hogy a test hogy érzi magát, s milyen antibiotikumra van szüksége. Nos ha ezt a vizet a kertünk be a kedves növényekre, paradicsom, paprika, cukkínire, stb., öntjük, akkor a növény, gyökerein keresztül felszívja az vizet és a test üzenetéből, terméseiben az antibiotikum létrejön, s gyógyítja, regenerálja testünk.

Bemelegítés:

Fentről lefele, simogatva, dörzsölve, mozgatva bemelegítve a tested készíted fel a testrázás folyamatára. Laza váll széles terpesz, néhány mély lélegzet, a szemek becsukódnak, s a homlok közepét nézve, így e gyakorlat alatt ide koncentrálva, s a térdek enyhén rugózni kezdenek. Lassan és lassan e fel - le rugózásban, egyre több szabad mozdulatot téve a karokkal, felső testtel, fejjel, s nyugodtan hangot is lehet neki adni, kiabálással, üvöltéssel, ami a csövön kifér, mély és egyre mélyebb be és kilélegzéssel segítve az elengedést, a lerázást. S egyre gyorsítod a rugózást, tested kímélve ami megengedhető sebesség számodra, s testnek. Hagyd hogy a test mozogjon, miközben e gyakorlatban a harmadik szemre koncentrálva lerázod és kiadod ami jön, csak hagyd. A rugózás és a mozdulatok gyorsasága egyénileg mindenki szabályozza, persze a bemelegítést követve, érdemes min. 5 percig csak lassan rugózni és figyelni mi történi belül, s majd egyre gyorsabban engedve magadnak a testrázás, a táncot, a kiabálást, az üvöltést, a fujtatást, stb, ami kijön. Engedni a test játékot a kezek és lábak szabad mozgását. Lehetőség szerint érdemes nagy térben, de elég egy négyzet méter is és egy két lépés bele fér. Jó ha elébb a csendben kostól bele az ember, mert akkor a figyelem teljesen beül maradhat és kivirágozhat a belső természeted ritmusa, mely a Valóból ered. Itt is a lényeg, hogy enged meg Magodnak, testednek a mozgás Szabadságát. S természetesen, a zenére való rázás is nagyon kellemes mint tudjuk. Érdemes 10-20percel kezdeni és naponta –két naponta, vagy ki hogy érzi, akár egyre többet rázni. Az erős rész után, mikor sok a levezetés és kiadás, érdemes tovább mély lélegzetekkel lassítani, s lassítani a rázást, majd a végén apró rázással zárni a dinamikus folyamatot. Aztán egyhelyben megállva, megfigyelni mi történik. S mindenki érzi.

A testrázást követve érdemes fejest ugrani az elme csend állapotába, leülni, kényelmesen elhelyezkedni, hogy sokáig egyhelyben maradva legyen a test. Figyelem, szem becsuk, figyelem a homlok közepére, a harmadik szemre. Nyugodt légzés és tudatos test ellazítás, / Lazíts testem. / testrészenként a fejtetőtől a talpig, apránként és türelmesen. Lazíts fejtető, lazíts homlok, lazíts tarkó, lazíts fejem, lazítsatok szemek, stb.

S mikor a talpig eljutsz, már könnyebb is a létezés a testedben. Aztán teljes figyelem könnyeden koncentrálva a homlok közepére és engedni azt, ami van. Csak figyelni, megengedni a csendet.

Ha a gondolatok jönnek, anélkül, hogy harcolnál velük, csak figyeld meg, add át magad a gondolatok közti szünetnek és kezdj lélegezni pár mélyebb lélegzetet ki-be, s miközben tartod homlokod közepén a koncentrációt, gyengéden figyelheted lélegzeted. Engedd az áramlást, a létezést mi zajlik Itt, s ülj a Csendben amaddig tetszik és csak add át magad.

Mennél több időt szánsz Magodra múlt és jövő közt, akár csukott akár nyitott szemmel, annál inkább Létezel.

Légző gyakorlatok áramoljanak a mindennapok folyamába, frissítve a testet, tudatosítva a tudatot és könnyíteni a lelket.

Elindulsz, séta a munkába, vezetés a munkába, utazás a munkába. Csak lélegezd bele magad abba a filmbe amit látsz útközben. A szabadban a fákat, bokrokat, az állatokat, az embereket. A növényekbe, a természetbe, nyugodtan lélegezd bele magad. Egyszerűen lélegezd be a látványt, csak szívd magadba, Magodba a természet látványát és lélegezd ki magadat, Magodat, s Egyre élőbbnek fogod magad érezni, és hálásabb leszel a Létnek, Istennek, aki benned is lakik.

Az emberek sokaságával, és néhány állattal e gyakorlat, egyenlőre elkerülendő! Vannak olyan állapotok, amikor mindegy, kivel, mivel, de semmiképp sem ajánlatos a kezdetekben ilyesmivel játszani, így is van elég elkerülhetetlen játék.

Lélegezd magad a munkádba és légy Jelenlét. Lehetőleg nem egy gumigyárban, vagy műanyag öntő üzemben dolgozol, ha igen, akkor munka előtt vagy után Lélegezz mélyeket, sőt akkor ajánlatok rengeteg időt tölteni a növényekkel az erdőben, s jól belélélegezni a levegőt és egyesülni a természetáldásival.

Lélegezd magad ki, aztán mélyen be és ki a munkába, vagy ahol eszedbe jut, hogy ideje frissíteni a rendszert, s vedd észre a légzés és a mozdulatok harmonikus létrejöttét. Miképp érzed jobban magad, ha a levegő játéka, s a mozdulatok lágysága, gyorsasága, lassúsága, keveredésében, ahogyan az energia áralmás érzése kifejeződik? Kellemesebb, kellemetlen, lazább, feszült, stb. Érezd és lélegezz addig amíg jólesik, mélyen ki és mélyen be. S hagyd, hogy a jelenlét kikristályosodjon, s aztán amint a gyakorlások és tapasztalások egyre több Jelenlétbe visznek, annál egyszerűbbé lészen a Pillanatok megélése.

A koncentrációs gyakorlatok révén, mikor azt nézed, hogy egy fa leveleit miként fújja a szél, fejest ugrassz a levélbe Magod. Csak nézve egy mozgó levelet, vagy csodálni egy fát, állatot, embert, miközben a jelenlét állapota, a gondolatok közötti szünetben érik szüntelen; Magadhoz térsz vissza.

S akkor, amikor Figyelmet szentelsz annak, hogy Összeszedd Magad, amikor egyetlen pontra koncentrálsz, frissen csodálkozol rá a Létezésre, s nem vetítesz múlta, se jövőt a vászonra. Egyszerűen a koncentrálás állapotából csodálkozás lesz és a belső béke, az elme nélküliség csöndje magával ragad, a szavak eltűnnek, s a Szabadság érvényre jut.

Énekléssel, zenével, mely belülről fakad, adni hangot annak, ami ki akar szabadulni; hagyni az ismeretlen szavak, azaz a halandzsa szavak szájon kiáramlását.

A halandzsa szavak hallatára az elmének nincs mire reagálni, így hallgat el és még mulatságot is hoz az Életbe, majd formálódik és énekké válhat, ha már bátrabb kifejeződésre engeded. Csak engedni: Orebá no szoblánitó, á mékrá jó bánnitó, á lóre tim má dá… stb.

Persze az Éneklés, a séma alapján is csodálatos, mikor engedve, csiszoljuk hangunkat, hogy ékesedjen és amikor tiszta szívből énekelsz akkor a körötted lévő tér tisztul, így megkönnyíti a befelé figyelést, a koncentrációt, a Jelenlétezést. Az éneklés és zene valami hangszeren, akár egy csörgő és éneklés szintén, csodás atmoszférát biztosít arra, hogy a Csendben ülés most áldása könnyebben elérhető legyen. Érdemes minél több időteret adni a térhangolásnak, hogy így szenteltebb környezetben merüljünk Ön Magunkba.

Táncolva énekelni, mikor a zene is szétárad a térben, s egyetlen pontra koncentrálni, csukott vagy nyitott szemmel és belelélegezni Magunkat az ismeretlenbe, hogy a Jelenlét, gondolat nélküli elmementes Szabadságában vegyünk részt, az Élet.

S lenni és Létezni, Egyre a szabadság halhatatlan egyszerűségében, amikor a madarak, csak repülnek, s a felhők örülnek, hogy öntözhetik a földeket, ahol egy Ember hálát ad a társasjátékban az összes lépésért. És a Teremtés megnyilvánul az emberekben..

Mozgás, Légzés, oldódás, Éneklés elengedés, Zenélés bátorság, Koncentráció, bizalom, Érettség, felelősség, Egység…

 

 

Fény a fényben

 

Szerető mosolyok, őszinte arcok,

Színes világ játéka, hol nincsenek harcok.

Szerető szívek, őszinte lélek emel,

Színes valóság üzenete, hol mindenki figyel.

 

Fény a fényben, mámorít Istenem,

A jelen pillanatot gondolatok nélkül, így gondtalanul élvezni merem.

Fény a fényben, Istenem mámorít,

A jelen pillanatban gondtalanul, ezt az érzést merem élvezni itt.

 

Mert az élet a szeretet!

Mert az Univerzum szeretet!

Mert az Istenünk szeretet!

Mert az iskolák iskolája itt e Földön, tanulni, szeretet!

 

Szeretem az életem minden pillanatát,

Megértem mit kell tennem, hogy kiváltsam lelkem szabadságát.

Szeretem mind azt mi által tanulok,

Megértem Istenem szeretetét, mert csak tapasztalok.

 

Fény a fényben, én és drága Atyám,

A jelenben az igazság vala mindenkinek, ó édes hazám.

Fény a fényben, ébredjetek testvéreim,

A jelenben ott a válasz mindenre földijeim.

 

Szerető arcok, őszinte mosolyok,

Színes világ, hol az emberek boldogok.

Szerető lélek, őszinte szíveket emel,

Színes valóság üzenete, hol mindenki szabad, mert tudja belül tudatosságra lel.

 

Fény a fényben, te és én,

Táncolunk, játszunk, énekelünk az élet tengerén.

Fény a fényben, s érzem frissülök,

Szeretet a szeretetben, bölcs gyereknek lenni, úgy örülök.

 

Fény a fényben, mint fodor és gyöngyök,

Az óceánból egy csepp, az mindőtök.

Fény a fényben, mint selyem és párnák,

Összefogásban, szeretettel jönnek létre dicső mennyei hazák.

 

Szívből szívesen: Szálem