Felhívás forradalomra!?
Forradalom, forradalom, világforradalom... terjed az éterben egyre jobban, terjed lopva, osonva, kúszva vagy többek által lelkesen, dühödten, hangosan, izzó indulatok gőzében kiáltva. Valakik a háttérben már ezt is eltervezték előre, mint mindig szinte kivétel nélkül minden "forradalmat", vagy most kivételesen nem? Számomra teljesen mindegy!
Az emberi tudat forradalmának szükségességéről vajon miért nem beszélünk soha? Ameddig ezt nem valósítjuk önmagunkban meg, addig az emberiség örökkön-örökké ugyanazon hibákba fog beleesni, csak koronként annyi különbséggel, hogy mások lesznek az őt körülvevő díszletek.
Ameddig az emberiség zömének alap motivációja az, hogy az egóját vagyontárgyai, a birtokolt javai mennyisége határozza meg, és valódi belső EGY-ÉNiségének megismerése számára teljesen lényegtelen, addig valódi, mélyreható változást várni felesleges.
A világban lévő káosz nem csak néhány szupergazdag és hatalmas ember, és nem csak egy kis réteg műve. Szükséges hozzá a sok "statiszta" aki a darabot eljátssza. Akinek az a játék a jó, hogy neki több a másiknak pedig kevesebb legyen, mert önértékelése ennek a függvénye. Jelenlegi rendszerünk a hiány fenntartásán alapul. Mind fizikai, mind mentális, mind lelki mind szellemi értelemben véve.
Az önzés, mások feletti hatalomvágy, a kapzsiság mind egy dolgot jelent: nem értettük meg önmagunkat és a minket körülvevő világot. A természetben minden az EGYensúlyra törekszik. A természet megértésével nem bíró ember az, aki magát saját léttere fölé helyezve egy olyan hamis tudatállapotban él, melyben nem érzékeli, a természet, vagyis önmaga forrása soha nem győzhető le, és maga a küzdelem is annak a jele, hogy saját magunk helyét még nem értjük meg az Egészben. A széllel szemben vizelünk újra és újra, és csodálkozunk, hogy az eredmény a ruhánkon köt ki. Tényleg ennyire képtelenek vagyunk a változásra, vagy csak egyszerűen félünk attól hogy megforduljunk, félünk hogy őszintén önmagunkba tekintve mit láthatunk a belsőnkben? Úgy látom az emberiség tudatát meghatározó élmény még mindig a FÉL-elem. Nem az EGÉSZség.
Nem állítom azt, hogy világunk állapotában nem meghatározó bizonyos csoportok ténykedése IS. Ők is teremtő tudatú emberek, akik energiáikat egy önző cél érdekében használják fel. Pusztán azt állítom, ha ezen a Földön TÖBB tudatos ember lenne, aki arra törekedne, hogy a másik emberrel békében, harmóniában és valódi megértésben éljen, távol a millió eszme, dogma, vallás stb. és minden emberi elmét az egység megértésétől elszakító elmebörtön sötétségétől, akkor az emberiséget ilyen mértékben, soha többé senki és semmi nem vezethetné ilyen és ehhez hasonló önpusztító ösvényre.
Sokak mondják manapság félve, dühösen vagy reménykedve: összedől a világgazdaság! Forradalom lesz! Hát nem mindegy összedől-e a világgazdaság vagy sem? Ugyanazt az őrületet fogjuk újra és újra felépíteni ha önmagunkat nem értjük meg.
Az élet törvénye egyszerű. Ha megértjük, hogy nem harcolnunk kell ellene, - így egymás ellen - hanem megértjük hogy mi is egy EGYség részeiként ugyanúgy láncszemek vagyunk, akiket valójában emberi mivoltunkban nem vagyonunk mennyisége, hanem tudatunk minősége különböztet EGY-MÁStól meg, akkor ennek a megértése harmóniához vezet. A harmónia pedig békéhez. A béke valódi szeretethez, bőséghez. Ha nem? Akkor nézzünk körbe és ne csodálkozzunk azon amit látunk.
Mikor értjük már meg, hogy jöhet még ezer forradalom, hullhat még milliók vére, de a problémák gyökerét soha nem változtathatja meg. Mert a probléma nem az embert körülvevő Világban keresendő. A probléma a világban maga az EMBER. Nagy szükség van a változásra. A forradalomra. Az emberi tudat forradalmára. Az ébredésre. A tudat ébredésre. A változásra. Önmagunk tudatának megváltoztatására.
Vajon képesek vagyunk a változásra?
Írta: Morgó Sapiens
Egy-s-ég, egész-s-ég, egy-én-is-ég. Aki fél, az nem egész. Abban nincs meg a rend, a szer, abban fél-elem van, nem pedig szer-elem. Azt nem a szer-etet-i.
Annyira lefedett tudatú az emberek nagy része, hogy néha hiábavalónak tűnik minden egész-s-ég-es gondolat, minden szer-etet által kimondott szó.
Csak az számít, ami anyag. Maya fátyla nagyon sűrű szövésű.
Ez a mindenkori "változások" fő alapgondolata is lehetne. Az uralkodók tükrözik a nép lélekminőségét, a nép pedig "megtűri" a császárjait. Tehát csak a romlottság felett trónolhat egy romlott vezér. Pontosan írtad, sokan téveszmében vannak a forradalom jelentésével kapcsolatban. Egy megütközés, vagy célját elérő kényszeres erőszak sem lehet forradalom. Azok csak sebtapaszok a rendszer rothadó sebeire. Gyógyír kell.
Békét soha nem erőszak fog szülni. A felkelést le lehet verni, szívünket kitéphetik, de a hitet elvenni nem tudják.
Szépen, csendesen fog eljönni, és aki ezt nem látja be, még nem érett meg a változásra.
műbalhé afféle szabálytalan előzés jobbról. Egyszerűen nincs tétje - ha már amúgy is borulnia kell a saját magát felzabáló rendszernek, hadd higgye a sok lelkes forradalmár, hogy ők csinálták.
A holnapra beharangozott 'tudat forradalma' kábé olyan kategóriájú elmebaj, mint a tömegek spirituális felemelkedése csupán azért, mert a Föld (vagy a Naprendszer) áthalad valami fotonövön.
Morgó EGYetért az előtte szólókkal.
Morgónak is TENNIE kellene ez ellen és nem csak leírnia!
Milyen konkrét lépéseket tett már Morgó azért,hogy ne így legyen?
Miért nem azzal foglalkozik Morgó,hogy megkeresse és egy társadalommá gyúrja azokat akik vele egyetértve élnék az életüket!?
Elég a szövegből,jöhetnek a tettek,persze az már nem olyan egyszerű,nem elég csak MOROGNI!
lecseszhetnéd a Jézust Krisztust is.
Mert mégiscsak hogy néz az ki, hogy hébe-hóba vízen járunk, gyógyítunk meg halottat támasztunk fel és okosságokat mondunk - aztán feltámadásunk után meg jól itt hagyjuk ezt az egész kuplerájt, hadd szívjanak vele a többiek.
http://vilaghelyzete.blogspot.com/2011/10/gondolatok-jovobol-jelennel.html
"Nagy szükség van a változásra. A forradalomra. Az emberi tudat forradalmára. Az ébredésre. A tudat ébredésre. A változásra. Önmagunk tudatának megváltoztatására."
Szerintem jó pár éve tudjuk, hogy a betegség oka, az Egység-tudat hiánya.
Csak azt nem tudjuk, miként gyógyítható ez a betegség, miként lehetséges önmagunk tudatának a megváltoztatása. Míg ezt nem tudjuk, addig reménytelen mások ébresztgetése.
Szerintem azért, mert ez a folyamat, tudatra ébredés, nem tőlünk függ.
Üdv. István
Kedves István!
Meglátásod tiszteletben tartva és köszönettel fogadva a következőt fűzném hozzá: az EGYség tudat hiányát a világban mindenki érzi, az Emberi Lény ezt mindig, minden korban érezte. Nem ez a valódi kérdés, hanem az, hogy ennek a tudatára ébred-e? Igen, már ez sem egyszerű menet.
Ez ugyanakkor nem egy betegség, ez egy állapot, és úgy gondolom mindenki aki ezen a bolygón a önMAGa tudatára ébred, azt köszönheti EGYaránt a belső késztetésnek, és a külső tényezőknek. Nekem is segítettek mások, még ha nem is közvetve de azokkal a szellemi útjelzőkkel, melyeket maguk után hagytak. Ez persze semmi más nem volt, mint a saját útjuk története adott esetben, és valóban addig teljesen értelmetlen és érthetetlen, ameddig az általuk hagyott útjelzőket saját magam, a saját életemben, a magam módján nem tapasztaltam meg. Az persze már az én saját belső megélésem lesz, melyet nem kell semmivel sem összevetnem, de a visszaigazolás, megerősítés ilyen értelemben, mindig pozitív állapotot eredményez.
Pont ez tehát szerintem az egész Út lényege: én látok tapasztalok érzek, megélek valamit, majd tudatosítom mindezt magamban, és azt már mint hiteles megélést, tapasztalatot tovább tudom adni. Először szinte azonnal, természetes módon jön az igény bennem, hogy másokat is "ébresztgessek" de később rájövök, ez nem így működik, nem szabad senkit sem erőszakkal semmivel szembesítsek. Amikor ezt megértem, ennek tudatára ébredek, onnantól a megéléseim, tapasztalataim már nem azért adom át, hogy mást "felébresszek", vagy hogy az én nézeteimet, utamat rábeszéljem. Egyszerűen csak "otthagyom" az úton mindezt valamilyen formában, hogyha más vándor is arra téved számára is visszaigazolás, segítség lehessen. A megfelelő ember, a megfelelő időben és helyen majd hasznát veheti mindennek. Ha én is találtam ilyen "útjelzőket" amelyek nekem segítettek, hát akkor miért ne hagyjak én is másoknak magam után hasonlóképpen?
Tőlünk IS függ tehát az ébredés, ily módon közvetlenül mások ébredése. A sajátunk egyrészt egyéni fogékonyságunkon múlik, másrészt azoktól a dolgoktól, körülményektől, jelzésektől melyek hatást gyakorolhatnak ránk, ha elég nyitottak tudunk lenni erre.
Minden mindennel összefügg az EGYségben. A kollektív tudat az EGYéni tudatokból épül fel, már ha egyáltalán a kettő léte, működése külön választható. Szerintem nem, mert MIND-EGY, csak ezt a megosztottságunk állapotában nem értjük, vagy érzékeljük megfelelően. Ébresztgetni pedig valóban, senkit nem kell, ezt nagyon jól látod, csak szeretettel átadni a megéléseinket, amikor a másik arra igényt érez, illetve hozzáférhetővé tenni másoknak is az útjelzőket. Aztán csak úgy otthagyni őket. Persze mindezt megtarthatjuk magunknak is. Ez mindenkinek az EGY-ÉNi döntése.
Önmagunk tudatának a megváltoztatása szerintem mindennek a folyománya, következménye, hiszen amikor ráébredünk, hogy nem csak az a valóság létezik, melyet mások teremtettek számunkra, illetve a valóság teremtésének aktív részesei vagyunk, onnantól kezdve a tudatosság az figyelmet, jelenlétet és munkát jelent a MOSTban. Ekkor pedig ráléptünk a tudatunk megváltoztatásának ösvényére, melyben aktív résztvevőkké válunk a saját létünkben, életünkben. A tudatosodás elképzelhetetlen számomra aktív részvétel nélkül. Ez persze csak az én tapasztalatom, az én megélésem, amit nem tartok szükségesnek kiterjeszteni mindenre és mindenkire.
Egy dolgot mondhatok még tapasztalatból "biztatásképpen": ha megébred a tudatunk, az hatni fog az EGYségben, és nem marad hatás nélkül a szűkebb vagy tágabb környezetünkben sem.
Szeretettel: Morgó
Most haladtam el egy útjelző tábla mellett :)
http://dotsub.com/view/271f927b-f83c-4818-b477-c5d26be69731
Örömteli napot :)
"A természetben minden az EGYensúlyra törekszik. A természet megértésével nem bíró ember ..."
Nekem sokat segített, az Egység felismerésében a nők-férfiak arányának megmaradása.
Honnan tudhatja a megtermékenyült petesejt, hogy fiúnak, vagy lánynak kell lennie ahhoz, hogy a férfi-női arány megmaradjon?
Statisztikai tény/bizonyíték, hogy az arány megmarad.
Érdekes módon több fiú születik, de ivarérett korra az arány azonos.
Tehát, bizonyított, hogy EGY ismeretlen módon szabályzott populáció vagyunk.
Meg tették!És meg is akarják majd újra tenni, csak egy a baj ha-ha !
Az EGYünk már nem fogja engedni, ezt az eszetlen koncepció nélküli száguldást, a lét semmibe!
Látott és megélt itt már jót-rosszat eleget.
Itt az idő, hogy az embert le rángassa a fáról!
..aki fél ÖNN-magától fél..
..aki csak önmagát szereti az az EGY-től fél..
És ez itt a legnagyobb baj te-TT-véreim!
Béke goorran )+(