Honnan származik a gonosz?

By Morgó Sapiens - Posted on 08 október 2011

Ezen írásom azon Embertársaim figyelmébe ajánlom, akik a világban megnyilvánuló folyamatok mögé nem az emberi teremtő erők, és tudat pusztító vektorainak irányát, hanem valamiféle folytonossággal bíró, embertől független entitások ténykedését vélik felfedezni. Megértem mindezt, hiszen valamikor én is így láttam ezeket. De eljött az idő a tudatosodásra. Az emberi tudat forradalmára. Az oldalunkon rengeteg anyag van, amiből ki-ki a maga világa, világnézete szerint más és más konklúziót vonhat le. A kataklizma.info lényege viszont nem az, hogy bárkit is arra próbáljon "ráébreszteni", hogy újabb bűnbakokat keressen és találjon a világ, a lét valódi megértésének megkísérlése helyett.

Érthetően és világosan meg kell fogalmaznunk: az oldal célja az Emberi Lény tudatosodásának elősegítése, annak végső szabadságának eléréséhez, nem pedig újabb elmebörtönök kínálása, építése. Nem célunk, hogy olyasfajta "ébresztést" végezzünk, melynek eredményeként, egy "aha" élmény birtokában újabb általunk kínált látásmódot tegyen bárki is a magáévá, legyen az vallások, eszmék, dogmák, tudományos tézisek, vagy korunk új vallása az ezotéria nevében. Az oldalunkon található anyagok egyetlen céllal kerültek fel, hogy mindenki szembesülhessen más gondolati sémákkal is, melyek igazságtartalma nem garantált. Célunk a belső út, a gondolkodás elindítása, anélkül, hogy bárkinek megmondhatnák mit kellene tennie. Erre mindenkinek saját tudatosodása során kell ráébrednie! Pontosan arról kellene már végre leszoknunk, hogy a kész megoldásokat tálcán kínálókat kutassuk. Mert így nagy az esélye, hogy cseberből vederbe kerülünk újra és újra. Mindenkit megkérünk, nekünk se higgyenek! Az írásokat, anyagokat ne a hit szemüvegén keresztül közelítsék meg. Az oldalunkon található összes információra érvényes az, amit régi magyar mondásunk tökéletesen megfogalmazott: "Aki nem hiszi, járjon utána".

Miért van az, hogy a világunk, létünk esszenciájához magyarázatokat nyújtó hit, minden korban a legtöbbünket alapvető módon képes kielégíteni? Ahelyett, hogy a dolgoknak magunk járnánk utána, felfedezve azt, hogy minden világunkban található létezőnek bennünk van a forrása. Miért van az, hogy azokat az embereket, akik önmaguk útján próbálnak utána járni az igazságnak, a valóságnak, azokat saját társaik küldik manapság is "máglyákra" saját hitük és meggyőződésük nevében, attól függetlenül hogy vallások, ezotéria vagy más eszmék, mint ateizmus stb. nevében teszik azt? A válaszom nagyon egyszerű: mert a világunkat ma is hiteink definiálják. Mert az emberi elme képtelen kilépni a hagyományos gondolati sémákból, mely évezredek, vagy talán a világ kezdete óta meghatározóak számára. Mert hitekben élni a legegyszerűbb. Mert magunkat mások fölé vagy alá helyezni sokkal egyszerűbb, mint megtalálni az EGY-ÉN-súlyunkat a világban, mely nem gőgről, lenézésről de nem is alázatról, nem hamis toleranciáról hanem valódi megértésről szól. Mert a valóság megismerése folyamatos munkát, és jelenlétet kíván a MOSTban, nem pedig előregyártott sémák alapján történő ítélkezést jelent. Sokkal könnyebb a dualista gondolkozás polaritásában egyik végletből a másikba esni, ateistából hívővé vagy fordítva válni, mintsem ezeket a kategóriákat magunk mögött hagyva venni a világ megismerésének fáradságát, mely viszont azzal a kockázattal jár, hogy a végén tényleg elnyerhetjük az emberi tudat tudatosodásával járó végső szabadságot.

Emberi létünk abszurditása, hogy pont erre a megismerésre "nincs időnk" számtalan egyéb fontos ténykedésünk mellett. Ezért van az, hogy a hiteknek életünkben (és a hitet nem csak vallásos értelemben, hanem mindenre kiterjesztve értem) ilyen nagy a jelentőségük. Instant magyarázatokat adnak ugyanis a valódi megismerés helyett. Mielőtt pedig valaki félreértene, elmondom hogy mi is a probléma a hittel. A hit valójában egy megelőlegezett bizalmat jelent valami, vagy valaki felé. Ez a bizalom az emberi társadalom alapja. A bizalomra mindannyiunkra szükségünk van, és itt jön be az a pont, amikor az Emberi Lény többnyire jóhiszeműen kiadja a kezéből élete irányítását. Megbízunk másokban, akikről azt gondoljuk, többet tudnak rólunk, illetve olyan valóságokról, melyet önmagunk nem tapasztaltunk meg. Megbízunk azokban akik tudományos dogmákról beszélnek vagy az istenekről, önmagukat a kizárólagos tudás forrásának megjelölve, és ennek közvetítőiként. Itt lép be a képbe az, amikor a közvetlen, személyes megtapasztalás, megismerés és megélés mások közvetítésévé szűkül le, amely lehet hiteles, de egyet soha ne feledjünk el: történhet bármilyen átadás, a legnagyobb jóindulattal is az átadó részéről, mindez legjobb esetben is csak az ő élményeit, tudását vagy megtapasztalását és hitét tükrözhetik csak. Ez nem jelenti azt, hogy rosszindulatúan feltételezem, hogy az átadó megtéveszteni akar bennünket. Nem valamiféle bizalomhiányról, vagy paranoiáról beszélek, hanem azon egyszerű tényről, hogy világunk így épül a hitek tömegére, melyek súlya alatt az egyéni megélés és megtapasztalás egyre kevesebb jelentőséget kap. A tömegek hitével szemben mindig teret veszít az egyén személyes megismerése. Főleg akkor, mikor a személyes megismerés eredménye teljesen ellentmond a társadalomban időtlen idők óta élő hitekkel, melyek súlyát sokszor nem azok valóságtartalma, hanem tömeges elterjedtségük, általuk történő kondicionáltságunk alapozza meg. Ez az a pont, amit viszont azon emberi törekvések kíméletlenül kihasználnak, melyeknek célja az Emberi Lény fölött történő korlátlan uralom megszerzése, legyen az fizikai, lelki, tudati, spirituális stb. Ez az a pont, ahol kiadjuk kezünkből a lehetőséget, hogy magunk ismerjük meg a valóságot, valóságunk, a világot, a világunkat, és az egyéni utunkat eladjuk a hit által szerezhető tudás és bizonyosság illúziójáért cserébe. Mielőtt pedig bárki félreértene, tisztáznom kell: nem az emberi bizalom ellen beszélek.

Nem célom senkinek a meggyőződéseit megkérdőjelezni. Legyen mindenkinek a hite szerint. Egyetlen célom van pusztán, rámutatni emberi hiteinken épült világunk sebezhetőségére. Arra, hogy az emberi tudatosság, melyben megnyílhat a végső szabadságunk elnyerésének lehetősége nem pótolható semmiféle paradigmák, vagy hitek összességével. A jó és a rossz gondolkozásmintáiban rekedt emberi elme képtelen mindennek a megértésére. Mindehhez szükséges annak a megértése, hogy világunk dualizmusát és az ebből fakadó folyamatos választási kényszert nem valamiféle rajtunk kívülálló erők, hanem maga az emberi tudat teremti meg. A valódi végső szabadság pedig annak a megértése, hogy a tudatosság csak a viselkedésmintáinkban olyan mélyen gyökerező folyamatos választási kényszer felismerésével és elhagyásával lehetséges. A választás nélküli tudatosság szabadságában.