Tudatosság vagyok. A most vagyok. ÉN VAGYOK.

Eckhart Tolle sokak szerint a ma elő egyik legnagyobb spirituális tanító. Gondolatai nem igazodnak valamely konkrét valláshoz vagy tradícióhoz. Tanításaiban az ősi mesterek egyszerű és tiszta hangján mondja el mély üzenetét. Azt, hogy miként ébredhetünk fel az itt és mostban, és mindennapjainkat élve hogyan maradhatunk ebben a fölébred állapotban. Egy videót tettünk fel most gondolatai kivonatából és tanításának magvát valamint pár hasznos gyakorlatot írott formában. "Nem a gondolataim, az érzelmeim, az érzékszervi érzékeléseim és az élményeim vagyok. Nem az életem tartalma vagyok. Élet vagyok. Az a tér, amelyben minden dolog történik. Tudatosság vagyok. A most vagyok. ÉN VAGYOK." - vallja Ulrich Leonard Tolle aki Lünen-ben, Németországban, Dortmund közelében 1948. február 16-án született, és keresztnevét Ulrich-ról Eckhart-ra változtatta a német filozófus és misztikus, Meister Eckhart iránti rajongása miatt.

********

********

Eckhart Tolle tanításának központi pillérei

1. Nem a gondolataid vagy. Te a gondolatok mögötti tudatosság vagy. A gondolatok gyakran negatívak és fájdalmasak, vágynak valamire vagy félnek valamitől a jövőben, panaszkodnak valami miatt a jelenben, vagy egy múltbeli dologtól tartanak. Azonban te nem a gondolataid vagy; azokat az ego teremtette. Tudatában lenni a gondolataidnak anélkül hogy magukkal ragadnának az első lépés a szabadsághoz.

2. Csak a jelen pillanat létezik. Ez az ahol az élet van (valójában ez az egyetlen hely, ahol az élet igazából megtalálható). Tudatossá válni a jelen pillanatra továbbá azzal haszonnal is jár, hogy elvonja majd a figyelmedet a (negatív) gondolataidról. Használd az éberség technikákat arra hogy nagyra értékeld ami körül vesz és mindent amit tapasztalsz. Figyelj és hallgass erősen. Adj teljes figyelmet a legapróbb részleteknek.

3. Fogadd el a jelen pillanatot. Az ellenállás a jelen pillanatnak ami a legtöbb problémát okozza az életedben. Habár, az elfogadás nem jelenti hogy nem cselekedhetsz azért, hogy helyrehozd a szituációt amiben vagy. Az a fontos, hogy hagyd abba az ellenállást, hagyd a pillanatot lenni, és minden cselekvés ami a mélyebb tudatosságból fakad jobb mint ami az elutasításból. A legnagyobb része a fájdalomnak egy személy életében annak elutasításából ered, ami van.

4. Figyeld a fájdalomtestet. Kondicionált gondolatminták évei, egyénien és kollektívan, eredményeztek szokásszerű érzelmi reakciókat saját személyiségükkel. A „fájdalom test támadások” alatt teljesen azonossá válunk ezzel a „fájdalom identitással” és reagálunk is rá ami még több fájdalmat okozni magunknak és másoknak. Figyelni a fájdalomtestet tudatosságot eredményez, mivel megengedi az embereknek, hogy különváljanak ettől a tudattalan fájdalommal való azonosulástól.

-oOo-

Eckhart Tolle tanításáról

Echart Tolle ismeretközlő irodalmi sikerkönyve A most hatalma a jelen pillanatra való tudatosság fontosságát hangsúlyozza olyan módon amit nem szakítanak félbe a múlt és a jelen gondolatai. Eckhart későbbi könyve Az Új Föld tovább vizsgálja az emberi ego szerkezetét és hogy ennek működése hogyan vonja el az embereket a világ jelen pillanatának megtapasztalásától. Ez az emberi ego táplálása, hogy a gondolat a belső és külső konfliktus forrása. Csak az egójuk megvizsgálásával kezdhetnek el az emberek azon kívülre látni és hozzájutni a spirituális megvilágosodás érzékéhez vagy a valóság egy új szemléletmódjához.

Eckhart látásmódjában, a jelen a hozzáférés a béke magasabb érzékelésének. Eckhart állítja, hogy a „jelenben levés” tudatosságot idéz elő ami az elmén kívüli, egy tudatosságot, ami segít az ego határainak túllépéseiben. Az ego itt a hamis formával és címkékkel való azonosulást jelenti: test, elme, gondolatok, emlékek, társadalmi szerepek, élettörténet, vélemények, érzelmek, anyagi javak, név, nemzetiség, vallás, rokonszenvek és ellenszenvek, vágyak, félelmek, stb. Ha valaki jelen van, az felismeri magát mint a tértudatosságot amiben a gondolat és az impulzus keletkezik. Ez a személy nem veszíti el magát sem a gondolatban, és az impulzussá sem válik. Jelen lenni a térnek lenni, inkább mint ami történik. Eckhart azt mondja az elme arra való, hogy használjuk mint egy eszközt, de ne engedjük, hogy az elme használja az egyént.

A „fájdalomtest” az érzelmi összetevője az egónak; az elfojtott érzelmek összeadódásával jön létre, a szenvedés a van nem elfogadásától. A „fájdalomtest” mérete személyenként változik, az adott személy múltbeli kondicionáltságára vezethető vissza, rendszerint a korai gyermekkorra.

Eckhart azt mondja hogy az igazi identitásunk alapjául szolgál az én vagyok érzésnek, ami a tudatosság maga. A létezés tudatossága az önmegvalósítás és az igazi boldogság. Eckhart azt állítja mi emberek nagyon fontosak vagyunk, mert azért vagyunk itt, hogy képesek legyünk a világegyetem isteni céljának feltárására.

Eckhart hiszi, hogy mindenki akar dolgokat, amik a jövőt még vágyottabbá teszik mint a jelent. Amíg akarsz valamit, addig keresed hogyan érhetsz el egy bizonyos pontot a jövőben ami a beteljesülést ígéri. Ezért a jelen pillanatot, valamint más embereket a vég eszközévé teszed. Nincs szükséged jövőre vagy jövőbeli életekre ahhoz hogy megtaláld önmagad, és semmit sem kell magadhoz adnod hogy megtaláld önmagadat.

Eckhart tanítja, hogy az Új Testamentum mély spirituális igazságot tartalmaz, ahogy torzításokat is, amik Jézus tanításának félreértelmezéséhez vezetnek. Eckhart tanítása, hogy amikor jelen vagy hozzáférsz a belső tudásodhoz és érzékelni fogod mi igaz és mi az amit hozzáadtak vagy eltorzult.

Eckhart látásmódjában a szeretet akkor jön létre, amikor tudod ki vagy lényegedben és felismered a „másik” önmagadat. Ez az elszigeteltség káprázatának a vége, amit a gondolkodásba vetett túlzott bizalom hozott létre. Ez a tudatosságra váltás sok ember számára nem egy alkalom, hanem egy folyamat, egy fokozatos nem azonosulás a gondolatoktól és érzelmektől a tudatosság létrejöttén keresztül.

-oOo-

Eckhart Tolle tanácsai

o Maradj teljesen jelen a mostban – az egész életed kitárulkozik itt. A mostban ott a Létezés öröme és a mély béke.

o Légy jelen az elme figyelőjeként.

o Csak figyelj és érezz – ne bírálj semmit.

o Ne kívánd, hogy a jelen pillanat más legyen attól mint már amilyen.

o Tedd szokássá testedet belülről érezni amilyen gyakran csak lehetséges. A test mindig a jelenben van.

o Ne hidd el ezt, próbáld ki!

********

Ha fejlődni szeretnél az alábbi gyakorlatok segítséget nyújthatnak.

Figyeld meg, el tudod-e kapni – tehát észre tudod-e venni – a fejedben szóló hangot esetleg már abban a pillanatban, ahogy valamivel kapcsolatban panaszkodni kezd; és ismerd föl való voltában: az ego hangja, nem több, mint egy kondicionált elmeminta, egy gondolat. Valahányszor észreveszed a hangot, azt is fölismered majd, hogy te nem a hang vagy, hanem az, aki annak tudatában van. Valójában te az a tudatosság vagy, aki tudatában van a hangnak. A háttérben ott a tudatosság. Az előtérben ott a hang, a gondolkodó. Ily módon elkezdesz megszabadulni az egótól, a megfigyeletlen elmétől. Amint tudatára ébredsz a benned lévő egónak, az tulajdonképpen már nem az ego, hanem csupán egy régi, kondicionált elmeminta. Az ego feltételezi a tudatosság hiányát. Tudatosság és ego nem létezhet egyidejűleg. A régi elmeminta vagy mentális szokás egy ideig még életben maradhat, és újra fel-felbukkanhat, mert a kollektív emberi tudattalanság több ezer éves lendítőereje hajtja; ám valahányszor fölismerik, gyengül.

-oOo-

Azok a másokban meglévő, konkrét egós minták, amikre a legintenzívebben reagálsz, s amiket tévesen az identitásuknak hiszel, általában ugyanazok a minták, amelyek benned is megvannak, ám azokat nem tudod – vagy nem vagy hajlandó – magadban észrevenni. Ebben az értelemben sokat tanulhatsz az ellenségeidtől. Mi az bennük, amit a legbosszantóbbnak, a legzavaróbbnak találsz? Az önzőségüket? A kapzsiságukat? A hatalomvágyukat és az irányítani akarásukat? Az őszintétlenségüket, a tisztességtelenségüket, az erőszakosságra való hajlamukat vagy valami mást? Bármi legyen is az, ami a másik emberben bosszant, és amire az ő esetében intenzíven reagálsz; az benned is megvan. Ám az nem több, mint az ego egy formája, és ekként teljesen személytelen. Semmi köze ennek ahhoz, aki ő; ahogy a te esetedben sincs semmi köze ahhoz, aki te vagy. Az adott tulajdonság vagy késztetés felfedezése önmagadban csak akkor lehet ijesztő az éntudatod számára, ha azt összetéveszted valódi éneddel.

-oOo-

Békességet akarsz. Nem létezik olyan ember, aki ne békességet akarna. Van azonban benned valami más is, ami drámát, ami konfliktust akar. Ebben a pillanatban talán nem érzed. Várnod kell egy helyzetre, vagy akár egy gondolatra, ami reakciót vált ki belőled: valaki ezzel-azzal megvádol; nem méltányol; betolakodik a területedre; megkérdőjelezi módszered helyességét, ahogy valamit teszel; pénzzel kapcsolatos vita támad… Érzed-e a hatalmas erőhullámot, ami átvonul rajtad; a félelmet, amit talán a harag és az ellenségesség álarca burkol be? Hallod-e, hogy a hangod keménnyé vagy élessé, esetleg hangosabbá és néhány oktávval mélyebbé válik? Észre tudod-e venni elméd száguldását, aminek célja, hogy megvédje álláspontját, igazoljon, támadjon, hibáztasson? Más szóval: fel tudsz-e ébredni a tudattalanság e pillanatában? Képes vagy-e érezni, hogy van benned valami, ami háborúban áll; valami, ami azt érzi, hogy a létét fenyegetik, s ő bármi áron életben akar maradni; aminek drámára van szüksége ahhoz, hogy ily módon megerősítse ama „színházi produkcióban” játszott győzedelmes szereplői identitását? Képes vagy-e érezni, hogy van benned valami, aminek fontosabb, hogy igaza legyen, mint hogy békesség legyen?

-oOo-

Sokan a kisebbrendűségi és a felsőbbrendűségi érzések között hullámoznak, attól függően, hogy éppen milyen helyzetben vannak, illetve kivel kerülnek kapcsolatba. Mindössze a következőt kell tudnod és magadban megfigyelned: valahányszor többnek vagy kevesebbnek érzed magadat bárkinél is, az a benned lévő ego.

-oOo-

A kulcsfontosságú kérdés, amit érdemes magadnak gyakran feltenni: hogyan viszonyulok a jelen pillanathoz? Ezt követően válj éberré, és találd meg a választ! Úgy kezelem-e a mostot, hogy az nem több, mint egy végcélhoz elvezető eszköz? Akadálynak látom? Ellenséggé teszem? Mivel mindig mindössze a jelen pillanat fölött rendelkezel, mivel az élet elválaszthatatlan a mosttól, a kérdés valójában ezt jelenti: hogyan viszonyulok az élethez? Kitűnő ez a kérdés ahhoz, hogy leleplezd a benned lévő egót, s hogy önmagadat a jelenlét állapotába hozd. Bár nem az abszolút igazságot fogalmazza meg (végső soron ugyanis te és a jelen pillanat egyek vagytok), e kérdés mégis hasznos, a helyes irányba terelő útjelző tábla. Gyakran tedd fel magadnak, egészen addig, amíg idővel már fölöslegessé nem válik.

-oOo-

Valahányszor egy, az életre szokásszerűen mondott nemből igen lesz; valahányszor megengeded ennek a pillanatnak, hogy úgy legyen, ahogy van: időt és egot is föloldasz. Ahhoz, hogy az ego életben maradjon, a jelen pillanatnál fontosabbá kell tennie az időt, tehát a múltat és a jövőt. Az ego nem tűrheti, hogy baráti viszonyban állj a jelen pillanattal – leszámítva azt a rövid időszakot, amikor éppen megkapta, amit akart. Tartósan azonban semmi sem elégíti ki az egot. Amíg az ego irányítja az életedet, két módon lehetsz boldogtalan. Az egyik: ha nem kapod meg azt, amit akarsz. A másik: ha megkapod azt, amit akarsz.

-oOo-

Erőteljes spirituális gyakorlat: adott esetben tudatosan hagyni az ego megkevesbedését, ahelyett, hogy megpróbálnád azt helyreállítani. Javaslom, időről időre kísérletezz ezzel! Ha például valaki kritizál, hibáztat vagy becsmérlő szavakat vág a fejedhez, ahelyett, hogy azonnal visszavágnál vagy védekeznél, ne tégy semmit! Hagyd, hogy az énképed megcsorbított legyen, és figyeld éberen, mit érzel mélyen, belül! Néhány másodpercig esetleg kellemetlen lesz. Mintha összementél volna. Ezt követően azonban egyfajta belső tágasságot érezhetsz, ami rendkívül eleven. Te magad csöppet sem zsugorodtál. Történetesen még meg is nőttél. Ekkor lenyűgöző felfedezést tehetsz: rájössz, hogy amikor valamilyen vonatkozásban látszólag megkevesbedtél, ám arra egyáltalán nem reagálsz – nem csupán kívül, de magadban sem –, akkor semmi valódi sem kevesbedett meg; rájössz, hogy „kevesebbé” válva valójában több lettél. Amikor már nem véded, illetve nem kísérled meg erősíteni a formádat, akkor kilépsz a formával, a mentális énképpel való azonosulásból. Azáltal, hogy (az ego szemszögéből nézve) kevesebbé válsz, valójában kitágulsz, és helyet teremtesz a Létnek, hogy az előemelkedhessen. Ekkor a látszólag meggyengült formán átragyoghat az igazi erőd, az, aki a formán túl te magad vagy.
A gyakorlat másik része: tartózkodj attól, hogy az én megerősítése céljából hencegj, ki akarj emelkedni. Különlegesnek igyekezz mutatkozni, másokra jó benyomást próbálj tenni, vagy magadnak figyelmet követelj! Beletartozhat ebbe az is, hogy alkalmasint csöndben maradsz, amikor mindenki elmondja a véleményét. Figyeld meg, mit érzel!

-oOo-

Valahányszor negatív állapotba kerülsz, van benned valami, ami akarja ezt a negativitást, ami azt élvezetesnek találja, vagy ami azt hiszi, hogy az megszerzi számodra azt, amire vágysz. Máskülönben ki akarna kitartani a negativitás mellett? Ki akarná magát és másokat nyomorulttá tenni? Ki akarna betegséget teremteni a testébe? Ezért valahányszor, amikor negativitás jelenik meg benned, ha tudatára tudsz ébredni annak, hogy van benned valami, ami abban élvezetet talál, vagy azt hiszi, hogy az hasznos célt szolgál, akkor közvetlenül az ego tudatára ébredtél. Abban a pillanatban, hogy ez megtörténik, identitásod az egóról a tudatosságra váltott át. Ez azt jelenti, hogy zsugorodik benned az ego, s nő a tudatosság.

-oOo-

A fenti gyakorlatok Eckhat Tolle műveiből lettek idézve.

Forrás és további részletek: http://www.uj-fold.hu/