Terem-TŐ Tövem

Embernek születtem s MAGom a Kárpát-medence humuszában szökkent szárba. Vagyok aki vagyok, az idő és tér burkában EGY, ki útját járja a kozmikus lét időtlenségében. Tapasztalni, gazdagodni, nemesedni jöttem a Földre. Az isteni szikrák ősi játszóterére. Az illúziók színes, gyönyörű kertjébe. Szellemem az időtlenségből tekintve alá, mennyei derűvel és nyugalommal szemléli testem és lelkem minden mozdulását, megélését, tapasztalását, mert tudja a polaritások világában szerzett MAGélések az isteni Önvalót gazdagítják tovább.

Amikor kiváltam az EGYből, azért tettem, hogy megtapasztalhassam, milyen az elszakadás. Az isteni esszencia mindent magába foglaló végtelenségében tartok megtapasztalni a mindenségből a semmi, a semmiből a mindenség felé, a mindenben jelenlévő semmit és a semmiben jelenlévő mindent. Ahonnan jövök, az leírhatatlan, elmondhatatlan ami felé tartok úgyszintén, s ez nem két pont valamiféle emberi absztrakció által alkotott időben és térben, hanem azon kívül és belül is létező, ugyanakkor a idő és tér kontinuumát is magában foglaló MINDENsÉG. Benne vagyok és bennem van MInden, mint ahogy mindnyájan EGY-MÁSban ott vagyunk mint az EGY MÁS-a.

Mi ez a szakrális „játék”? Mire való mindez? Maradhattam volna az EGYsÉGben mindörökkön örökké, a teljessÉGben, mégsem tettem. Mi volt az oka az elszakadásomnak? MAGom akartam vagy egy más akarat cselekedte mindezt velem? Akaratom szabadsága létező valóság-e?

Ősi, teremtett nyelvünk szakrális kódjai válaszokat rejtenek. MAGunkba rejtett kulcsokat kaptunk hozzá a „kezünkbe”. A kérdés önMAGában hordja a választ.

Igen, ez egy szakrális játÉK, amely nem VERseny. A VERsenyben van sok-sok résztvevő, sok vesztes de csak EGYetlen nyertes. A játékban van sok-sok résztvevő és mindenki, EGYütt a nyertes. A játékban nincs VEReség. Csak játÉK. Nem fÉKtelensÉG, nem SZERtelenség, hanem bÉKessÉG, és SZERetet.

De mire ez a játÉK? A Teremtés magában hordja Termést. EGY mag önMAGában rejti a kalász magjait. A bősÉGet, a GAZDAgsÁGot. A kalász magjában ott van az azonos-ÁG, (azonosság) de egyben már egy új tapasztalat, MAGélés (megélés) és egy új EGY-ÉN-IS-ÉG. Égi EGYén, EGY-ÉN, EGY-MÁS-ik ÉN. Ez a legszentebb játÉK, melynek része minden nemzedÉK, teremtett ivadÉK, mert mindnyájan a ÉKei vagyunk a teremtés végtelen hullámain zengő dallamának vég nélkül gazdagodó Természet-ÉNEK.

Volt-e EGYáltalán MÁS választásunk? Az EGYtől való távoltodásunk a MAGunk választása?

A TeremTŐ tövem és ÉLETterem.

MAGom belőle nő és benne terem. DE MAGOM magában hordozza a TEREM-TŐ Tövet. Mert nincs kívül és nincs belül, nincs semmi ami szétválasztható a szakrális EGYsÉGben. Az IGE Teremtő, mert a szavakban ott van a Teremtés MAGa, és IGEnlésünk TEREM-TŐ.

A tér-idő kontinuumának illúzió-valóságában az EGYből való kiszakadásunk saját Önálló akaratának elfogadása a legnehezebb feladat. Hárítanánk a felelősséget, a Terem-TŐre, mondván, az Ő döntése volt bizonyosan mindez, melynek következtében az EGYsÉgen kívül akartunk tapasztalást, MAGélésteket. Káromlásnak tűnhet, ha azt mondom, úgy látom a lét eme síkjából, hogy mindez közös döntés volt? TeremTŐ MAGunkkal mindezt közösen, EGYsÉGben hozott döntésként értelmezni a földi játszótér érzéki világában lehetetlennek tűnő MAGYARázat. Elménk tiltakozik, s azt mondja, ha ÉN vagyok a TeremTŐ, miért szakítanék magamból ki akár egy szikrát is, hogy az rajtam kívül, egy tökéletlennek tűnő állapotban járja majd végtelennek tűnő útját a mindenségben?

A MIÉRT visszhangzik az elménkben. De gondoljuk csak végig ezt a szakrális kódot. A magyar nyelvben itt a válasz mindenre: MI-ért, vagyis ha bármi okát akarjuk felfedezni, akkor a kérdésben ott van a válasz. MI vagyunk az EGY. MIndnyájan EGYek vagyunk. Minden a MI-ÉRT, vagyis ÖN-MAG-unk gazdagodására történik MI-velünk, MI-bennünk. A kérdés mely magában hordja kozmikus kódjában a választ.

Embernek születtem, és elindultam sokadMAGammal a MAGyarság kalásszá érésének útján. MAGunk kalászából beérő MAGjainkkal EGY-MÁSt gazdagítanunk a hivatásunk. NEMzetségek felett álló érett élet-IGEN-lés ez. A MAG ÉLedése. EGYütt és ÖN-MAGunkban az élet éltetése. EGY-MÁS tanítóivá válva, méltóvá válni a minden Emberi Lény pályája során ÖNmagva által vállat lélekminőség és tisztség: a MAGyarság M(e)AGélésére.

EGY-MAGUNK

MAGunkban ott van az egész növény,

A növényben ott lapulunk MAGunk.

Egy-Más gondolatainak forrásivá így válunk,

EGY-vé így olvadunk,

s mégis e közben MAGunk vagyunk.

EGY-MAGUNK.

Írta: Morgó Sapiens

 ********

********