Élni vidéken: Honnan várjuk a felmentést?

Diósjenőn, a Börzsöny hegység déli fekvésű falujában élek, s naponta elgyönyörködöm a hely természeti szépségén. Látom annak a kimeríthetetlen bőségét is, termőhelyek sokféleségét, erdők és rétek, szántók dús növénytakaróját, melyek számos parlagon maradó parcellával tarkítottak. Bizony, nem az ugar szót használtam, mely pihentetett, de tervszerűen ápolt, vetésforgókhoz rendelt földeket jelöl.

Mi történhetett itt, e faluban, valamint széles e hazában? Mi veszett el nálunk és bennünk a „rendszerváltás“ óta? Miért emlékeztet a boszniai, szerbiai háborús időkben forgatott dokumentumfilmekre ez a pillanatkép? Tudjuk-e azt, hogy az országunk egyik legnagyobb kincse, a termőföld? Az, mely 20-25 millió embert lenne képes ellátni élelmiszerrel, az lassan a 10 millió állampolgárának alig 2/3-át eteti? Tényleg ez a „korszerűsítés“ ? A Föld bolygó másik feléről szállítjuk - sokszor repülővel - a mindennapi betevőnk jórészét. Nem is tudván, hogy minden kiló takarmányszója, marhahús, a Föld tüdejének, az őserdeinek irtása árán - hangsúlyozom, hogy nem a táplálék hiányért, hanem a profit céllal - termeltetett! A szállításra elpazarolt üzemanyagok tonnáiról nem is beszélve. Jó, úgy tűnik ehhez semmi közünk, mert messze van tőlünk. Eközben, sőt ezeknek is következtében, a magyar földműves gazda földönfutóvá válik.

Közel vagyunk-e egymáshoz mi falusiak, szomszédok, kiknek megannyi családtagja, barátja él az önellátásra képtelen városokban? Ez a sürgetőbb kérdés! Hogy tudunk élni ma, és miként holnap, s mit hagyunk a gyermekeinkre?

Mi, vidékiek, kitől is várjuk a segítséget? Talán a kormánytól! Mindig valahogy békésen elhúzzuk magunkat a négy éves ciklusok végéig, ha már most nem sikerült, majd csak jön a következő, aki megoldja a vidék minden gondját! Ígéret földje már ez az ország! Azért merjünk néha visszatekinteni is! Háború és Rákosi rend(-szertelenség) óta soha sem látott mértékű kiszolgáltatottság, szó szerinti ínség idejének küszöbén vagyunk, ám már a küszöb belső oldala felől nézve! Aki nem hiszi, járjon már utána!

Talán az önkormányzattól! Hiszen velünk élnek, tudják a mindennapi nehézségeket, osszák csak el érdem szerint a támogatásokat! De feltétlen jusson nekem, hiszen az úgy igazságos! Ám lassan minden önkormányzat az adósságcsapdák áldozata lesz. A tennivalók és az igények pedig hatványozottan nőnek az egekig.

Ne feledkezzünk meg Istenről! Ha gyakorta imádkozunk Hozzá, majd csak megsegít minket! Segítsen, de mivel és miként, arra már elképzeléseink vannak, mit tegyen értünk a derék Mindenható, közben morogva mutogatunk azokra, akinek jutott már eddig a bőségből! Hát neki már annyi, akkor nekem miért nem mégegyszer annyi, hiszen megérdemlem! Olvastam egyszer Dombi Ferenc katolikus pap lejegyzett beszélgetését a Belső Hanggal, akit Hang néven is jelöl meg. Hasonló témakörben lévő kérdésekkel keresték fel őt a hívők, erre így válaszolt:

„ - Isten mindent megtesz érted, de semmit sem - helyetted! “

Az idézett rövid és velős mondata rá is világít arra, hogy ezeknek a korábbi megközelítéseknek valójában egyetlen egy hibája van! Semmi, de semmi nem köt össze az Élet egészével - hitünk szerint -, hiszen a felelősök mindig csak odaát vannak! Úgy hisszük, hogy az Élet, Nemzet, Isten tőlünk független intézmény, melynek dolga a mi személyes, láblógató jólétünk létrehozása.

Hol a mindentől jobban vágyott személyes szabadság, és hol az ajándékba kapott teremtő erő, s ehhez járuló felelősség? Történelmi őseink milliói életüket adták e dolgok megvalósításáért! Hiába?

Jogállamban élünk. Követeljük a jogainkat, de fogalmunk sincs igazulásról, a felelősségről, legfeljebb, ha az mások fejére olvasható!

A Gondviselő haszálatra adta az elménket, hogy összefüggéseket láthassunk. Abban oly mértékű bőséggel bírunk, de mégsem tudjuk mire tartogatjuk az agy „nem hasznos“ 90%-át . Illetve, mióta a kereskedelmi TV csatornákon nevelkedünk, legyalább 95% lett nyugtalanítóan fölös. Fogyasztóként vegetálni bőségesen elég 5% .

Parlagon hagyott földek és parlagon heverő emberi életek vajon hol és mikor találkozhatnak? Feltétlenül el kell jutni a végső kétségbeesésig?

Az energiafüggőség, a pénzfüggőség azon mesterséges köldökzsinórok, mellyel pórázon tarthat a mai világrend. Most nem a marionett bábkormányokat értem ez alatt, hanem a felettük álló hatalmat. A bőség országában, Magyarországon most élelmiszerfüggőség van készülőben!

Veszélyben van a mindennapi kenyerünk! Fogyatkozván ételként is, de mint a lelki táplálék is egyaránt elvész, a nagybetűs Kenyerünk !

A piacgazdaság által ránk erőltetett - úgymond - korszerű gyümölcs és zöldségfajták, gabonafélék csupán mennyiségeket teremnek, de nincs rajtuk az az áldás, mely a magyarországi földek, itt nemesedő fajták, valamint a belőlük táplálkozó embereken valaha volt. Egyszerre, egymást segítette az emberi és a növényi, sőt állatvilág! Az 1965 körül végzett, 2005-től megismételt élelmiszer bevizsgálások rendkívül megdöbbentő eredményeket mutattak! A ma használt „korszerű“ fajták beltartalma 40 év alatt az ásványi anyagból, vitamin és aminósav értékeiből átlagosan kb. 30%-al, a burgonya esetén 90 % -al !!! romlottak! Ehhez az adathoz, alig férhet hozzá egynémely megszállott kutató, mert nem volt célszerű a sajtó előtt elismerni a téves szemléletet! Gondoljunk bele, ez csak a helyi termények vizsgálódásából nyert szám, vajon mit mutat a külhoni, vagy a génmanipulált növények zöme? Hány évtized kell, hogy a ma minden nagyüzemben használt kemikáliák „engedélyezett hatóanyag maradékok“ emberre veszélyes mivoltáról beszélni lehessen? Egyáltalán; miért is vannak „engedélyezett“ mérgek és állományjavítók, ízfokozók, és vajon sok éve már a magyar embernek miért kell más népektől nagyobb arányokban ezeket eltűrni ételében?

A magyar nép igen nagy hányada több tíz(!) ezer éve itt élő ősöktől származik. Ezért (is) kevésbé jó élelem nekünk az, mely nem itt termett. Más népességnél ami kellően emészthető, mi csak valahogy elviseljük azt. Átmenetileg. Huzamosan pedig minőségi éhezést teremtünk! Akciósan! Valamint a vele járó vitamin-, gyógyszerfüggőséget, immungyengülést, betegséget. A mi népünk az egész-ségre, EGYségre termett, mely nem csak belső, hanem külső értékek egymásra találását feltételezi.

11 esztendő, parányi időegység, mely óta itt lakom. Eltűntek előbb a magyar ősi fajta bogyós gyümölcsök, mára „piacos málna“ is alig van. Nem szégyen utána olvasgatni, hogy ( az anyagi értelemben) a jóléti országok mindig is gyógyterméknek tudták a nálunk közönséges, megtűrt, aprólékos munkát igénylő és alig fizetett bogyósokat. Melyek biotermékként feldolgozva már igen széles körben eladhatóak. Nem szégyen, hogy az áruházláncok akciós málnája 1600 Ft áron alig fogyott, s ugyanakkor e faluban mindössze 400 Ft-ot ért? Fekete ribizli, ami a környék- beltartalmilag - legértékesebb gyümölcse, lassan védett botanikai ritkaság lesz! Helyette fogyasszunk 3X1 multivitamint.

Kezd éledni a tudatosság egyes emberekben. Kezdik keresni a „Magyar Termék“ megjelölésű élelmiszer csomagolásokat, holott többnyire kissé többe is kerülnek. Hazatérnek a vevők, duzzadó nemzeti érzéssel és a vásárolt áruval. Ám az otthon lapuló szemüveg előtt már az igen apró írás nem marad rejtve; kiderül, hogy a származási ország EU, vagy Czeh a mák. A mi nemzeti színünkkel megáldva. Vagy kamionos jóbarátunk hozza Franciaországból a fuvar krumplit, melyet magyar Duna vizével tisztára mosnak, majd az egykori nagyszerű Tsz csomagolóüzemében beletöltik egy (ki tudja, hol gyártott ) Magyar Termék címkés műanyagzsákba. Mikor rákérdezett ezen dologra, a régóta jól bevált vállrándítás volt csak a válasz.

Lássuk be végre, hogy már nem bujtatott előttünk a hamisság, a törvénytelenség, hanem megtűrt. Olykor már ünnepelt és példa értékű egyeseknek. Erre neveli a fiatalságot a kereskedelmi TV. (Nevelni, tele vízióval!!!) Ma így való, mert kifizetődő. Nem csak a test éhezik már a minőségi táplálékra, hanem az emberi lélek is.

Úgy és akkor tudunk ezen dolgokon felülkerekedni, ha átlátható, erkölcsben tiszta kapcsolatokat építünk ki.

A felvásárló, vagy vásárló fizessen készpénzért, avagy élő munkája által (tudom, ma már törvénytelen ez) ! Tudjuk meg, hogy az illető hol lakik, hagyjuk a cégeket, lássuk - mint termelők - a vevőink szemét és személyét. Ismerhessük a szállítás, tárolás, értékesítés dolgait, tudjuk, hogy mi magunk és áruink mit is érnek, és jelentős százalékkal az értékesítés valódi árából részesülhessünk! Vagy akár cserélhessünk! Szolgáltatásra, árukra, melyek nekünk, vagy baráti köreinknek amúgy is kellenek. Erre már adott is a Korona rendszer, mely kilép a „pénzügyi rókanyúzó“ világból, hogy a közösség, köztük az értéket teremtők már ezen a földön is boldoguljanak.

A nemtetsző világ felé van egy hihetetlen erőteljes hatáslehetőségünk. Fordítsunk nekik hátat! Mahatma Gandit megértő India egysége, a nem ártást használva, lerázta magáról - akkor - a gyarmatosítót. (Az ki is ment az ajtójukon akkor, de mára besomfordált ismét a hátsó kapun, „globálisan“.)

A mezőgazdaság élhető gazdasági formáiról nem csak viták folynak szerte a világban, hanem sokféle kísérletek, újszerű látásmóddal kialakított édenkertek tapasztalatait értékelik. Hiszen nem csak nemzeti kihívás adott, hanem az egész bolygót érintő előrelépés ideje jött el.

http://kataklizma.info/2011/04/15/a-jovo-farmja

Addig is: Mit tudunk tenni a faluért, s vele együtt önmagunkért?

Találjunk rá végre azon értékekre egymásban, melyek hasonlóvá tettek minket! A mai globális világrend(etlenség) elemi szükséglete, hogy a különbségekre mutasson, hogy félelemben és kiszolgáltatottságban tartson! Így statisztikai számokká, fogyasztókká, termelő eszközzé lettünk, a teremtésről fogalmaink is mítosszá lettek. Legelőször vegyük azt észre, hogy egyénenként is pótolhatatlan értékei, fogaskerekei vagyunk az Univerzumnak, s mindannyian valamely képességünket, készletünket tudjuk megosztani a közösséggel. A közösség az önellátó, nem az egyén. A Közösség, mint Isten, Haza, Nagycsalád és én. Mi, vidékiek együtt vagyunk az aranytojást tojó tyúkok! Ezt a más-ok már régóta vágják, azaz tudják!

Ki tud arról, hogy saját falujában kinek van feleslege élelmiszerben, szolgáltatási lehetőségben, raktárban, meg nem művelt földekben, szabadidőben, gépekben?

Tud-e valaki a nevezett dolgokban való hiányosságokról? Mi módon találkozhatna a kereslet és a kínálat egymással, és azt hol tenné? Lesz-e piac végre? Kívánja-e a falu, hogy addig magánháznál tartsuk azt, az elkészülésig? Hirdető tábla frissített kereslet-kínálattal, mellette internetes fórum, melybe a Net-tel nem rendelkező szomszéd igényeit is megírhatom?

Ki tud arról, hogy milyen megdöbbentő vásárlóerővel bír 3000 ember? Tudja-e valaki, ha egy év alatt - csak élelemből- tudatosan helyben vásárolnánk további 10%-ot csak - mégpedig ellenőrizhető és kitűnő minőségűt -, akkor 5- 6 millió Ft termelő pénzt hagynánk az életterünkben? Miért látjuk azt jónak, ha évente a bankok 8-10 % osztalékot löknek a pénzeinkért, miért hátrányos az, ha egy szem földbe vetett mag 10-szer, vagy 100-szor annyit terem meg?

 

Ébredj Magyar!

>> Élni jöttél e Földre, nem meghalni!

Ne félj, bár anyától születtél, de az Élettől lettél.

Mi a Földből vétetett, annak egy élethosszig a gondnoka légy, hogy az utánad itt maradó hamvak - mint kristálykönyvtárak - a bolygót bölcsességében gyarapíthassák.

Ki az Élettől való, az mindig törekszik, hogy az égi, vagy földi otthonát, tiszta szívéből az Édenné varázsolja.

Ha a Földön él, az égiek boldogan segítenek néki a teremtésben.

Ha az Égben lakozik, a Fényért hálából virágba borul a Föld! <<

 

Isten dolga meglátni a jövőt, de az ember bizony hagyatkozhat néha az előérzetére. Az én megérzésem válaszútról szól, és lehetőségeket, feladatokat, gyökeres változásokat jelez. Álmokból - még ha sokból is - születik valami megvalósulás. Álmodjunk együtt magunkért és a gyermekeinkért! A tétova beszélgetések ideje múlóban van, melynek eddig is nyitott volt a házam, s engedte időm. Lehet, hogy a sok kérdésre már adódik valakinél válasz. Viszont már TENNI is kell!

 Egységből, a teremtő erőben és erővel együtt tenni csakis valamiért lehet, nem pedig valami ellen!

Tenni kell nekem is, Neked is, de Önök sem kivételek! Bármilyen hosszú út az első lépéssel kezdődik, és mindig az időszerű egyetlen 1-gyel  folytadódik.

 

Mindenkihez tisztelettel: Írnák