ÉLŐ REND-SZERek

"Majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni." (Indián közmondás)

Milyen lehetett egy természettel, teremtéssel teljes összhangban élő nép élete? Nekem rögtön az Avatar c. film jutott eszembe, s e film megtekintése után jutottam el odáig, hogy az első alkalommal (és ezt még nagyon sok követte) teljesen átrendezzem és részben átírjam ezt a könyvet.  

A filmről röviden – annak, aki esetleg nem látta: Egy távoli Jupiter-szerű óriásbolygó körül keringő holdon élnek a na’vik teljes harmóniában, békében és összhangban a teremtett világgal. Emberszerű, hatalmas termetű, rendkívül értelmes és érző teremtmények minden testi-lelki szépséggel és egészséggel megáldva. Bőrük kék, szemük gyönyörű és hatalmas, alkatuk kecses, hajlékony de rendkívül erős. Ha hasonlattal szeretnénk élni, ez a világ maga az Édenkert is lehetne. A na’vik életmódja kezdetlegesnek tűnik (olyanok, mint a ma élő Amazonász-folyó menti törzsek), éntudatuk a kisgyermek szintjén áll, de közös tudatuk hihetetlenül magas szinten van.  

Más szavakkal: nem ettek még a jó és a rossz tudás fájáról, és Isten tenyerén élnek! Akkor szakad meg ez az egységállapot, amikor az ember a földjükre lép. Ez már egy következő szint, ahol a jó elválik a rossztól.  

Kölcsönösen előnyös módon élnek egymással és a természettel, melyhez foghatót itt, ezen a földön sehol sem láthatunk, még Amazonföldön sem! A földünknél kisebb Pandora legalább 50 földnyi életet táplál!  

Egyik törzsük – mely valójában nagycsalád – egy 1000 méternél is magasabb faóriás belsejében él (ez az Égigérő Fa), akárcsak meséink tündérei. A na’vik számára minden dolog szent, de legszentebb az élet maga, melyet egy másik fa, a Lelkek Fája, Eywa testesít meg. A Lelkek Fájával, valamint hátas állataikkal közvetlen tudati kapcsolatot[1] tudnak létesíteni a hajfonatuk végén lévő fényes kis szálakkal. Mellérendelő viszonyban élnek egymással, akárcsak Kárpát-medencei őseink. A világi főnökük ugyan férfi, de szellemi vezetőjük egy tapasztalt asszony ("aranyasszony"), aki Eywát, azaz „Földanyát”, Boldogasszonyt képviseli. Összességében, sokkal inkább hasonlítanak ránk, mint ahogy azt gondolnánk. [2] Állataikat olyannyira tisztelik, hogy ha elejtenek egy vadat, imát mondanak, melyben megköszönik, hogy az állat életét adta, hogy húsával táplálhassa őket (ahogy a régi szép időkben mi is elsirattuk a disznót). A bolygó minden fája minden másik fával kapcsolatban áll, egyetlen hatalmas élőlényt alkotva. Gyökérzetüket a földi gombafonalakhoz hasonló hálózat köti össze.  

Ebbe a csodálatos édenkertbe ront be az ember, aki saját bolygóját már felélte, és egy szürke ásvány miatt letarolja az erdőt. Felsőbbrendűségi tudatánál már csak az önzése nagyobb. A főhős – egy járásképtelen hadirokkant – vállalja, hogy tudatát összekössék avatárjával, egy emberi génekkel is rendelkező na’vi- testtel, mellyel újra átélheti a mozgás szabadságát, és teljesítheti küldetését, hogy a na’vik bizalmába férkőzzön. Eleinte csak azért teszi, hogy új lábat kaphasson, de aztán elege lesz az önző és gátlástalan emberi világból, és maga is na’vivá válik.  

Röviden ennyit a filmről. Hogy megértsd, ahhoz látni kell! Felébreszti a tudatunk legmélyén lévő aranykor ősképeit! Lelkünk legmélyén mindannyian „na’vik” vagyunk![3]  

Vannak, akik azt állítják, hogy százezer évekkel ezelőtt létezett egy hatalmas, párás erdőkkel, mocsarakkal teli szárazföld, Lemúria[4], és az ott élő népek életmódját, hitvilágát, tudati szintjét pontosan tükrözi a filmbéli Pandora. A film forgatókönyve és képi világa pedig az Akasha Krónika alapján teremtődött meg. Az Akasha krónikában[5](„Isten könyvtárában”) csak a legnagyobb mesterek tudnak eligazodni Jelen pillanatban gőzerővel folyik a földi Édenkert, többek között a Kárpát-medence módszeres kirablása, csak a Pandórai-Lemuriai szintnél magasabb tudati szinten. A kirablók mögött álló sötét erők önzése minden határon túltesz, fényévekre távolodtak a Teremtőtől, tehát eleve bukásra vannak ítélve. Nekünk, szenvedő alanyoknak viszont megvan az elveszettnek hitt képességünk arra, hogy összefogjunk, de nem valami-valaki ellen, hanem MINDenki EGYért, EGY MINDenkiért! Ahogy a pandoraiak tették, csak itt egy kicsit magasabb tudati szinten. A TEReMtÉSZET eszközével! A Földet tehát felfoghatjuk úgy, mint egy igen összetett élőlényt (Lovelock Gaia-Élőföld-elmélete szerint), melyet folyton változó, de egyensúlyban lévő rendszerek tartanak életben. A legbelső bolygótól számolva a harmadik bolygó a mi Földgolyónk. Pont abban a keringési sávban helyezkedik el, ahol a víz túlnyomórészt folyékony, bár voltak már egész bolygóra is kiterjedő jégkorszakok, amikor a Föld elnyúltabb pályán keringett. Jelenleg szinte körpályán kering, kissé megdőlt forgástengellyel, mely 66,5 °-os szöget zár be a pályasíkkal (Ekliptika). Ezért vannak évszakok.

Földünk rendszerei

Nagy áramlásrendszerek az óceánokban és a légkörben – a tisztulásért, kiegyensúlyozott éghajlatért felelnek (víz és levegő elem); Édesvizek – felszíni és felszín alatti folyók és tavak, „keringési rendszer”(víz elem); A Hold vonzása – árapály és a Föld forgásának, keringési pályájának szabályozása (víz elem); Kőzetlemezek rendszere – óceáni és szárazföldi lemezek, törésvonalak, vulkánok – „ez az emésztőrendszer”, mely nagyon lassú, de előbb-utóbb minden felszíni formát újrahasznosít, beolvaszt (föld elem); Belső üregek rendszere (barlangok): „légző és szellőzőrendszer” (levegő elem); Megkövült lerakódások (fosszíliák), üledékek, kiválások, ásványkincsek (ércek, sók, kőolaj, földgáz, szén, stb.) – az „aranytartalék”, melyet most nagyon pazarlunk (föld elem); A föld „csakrái”, energiahálózatai (Ley-vonalak, Szt.György-háló, Hartmann-háló, stb) – „idegrendszer” (tűz elem); A föld vasmagja és a delejmező (mágneses mező): a védő „erőtér” (aura), (tűz elem); Bioszféra – az „élet-elem” (mely minden elemet összefog).   Bármelyik rendszer hiányzik, tönkremegy, vagy kibillen egyensúlyából, az adott bolygón nem telepszik meg az élet (legfeljebb nagyon kezdetleges formában, pl. egysejtűek), kipusztul, vagy teljesen átalakul. Ahol nincs, vagy alig van mágneses mező, a napszél alig, vagy egyáltalán nem hagy légkört. Ilyen a Föld „kisöccse”, a Mars, mely most rendkívül száraz, hideg, és szinte teljesen halott bolygó. A letűnt élet közvetett jeleit viszont sok helyen megtalálták rajta (pl. folyómedrek), sőt, mesterségesnek tűnő (sőt, tán valóban mesterséges) „építményeket”, kihalt települések nyomait.     1. Mars, Cydonia területe a híres Arccal és piramisokkal   Miért is ne?! De a Marsot sajnos iszonyatos természeti csapás rázta meg ki tudja hány ezer – vagy millió – évvel ezelőtt! Talán egy kisbolygó becsapódása miatt elvesztette kérgének javarészét, majdnem teljes vízkészletét, légkörét. Tűzhányói – melyek sokkal nagyobbak voltak a földieknél – sorra kitörtek, majd hatalmas tombolás után rövidesen kialudtak. Ha egy bolygón megdermed az addig folyékony kőzetből álló köpeny, kialudnak a tűzhányók, fokozatosan élettelen kődarabbá válik, mert a tűzhányók adják az oly fontos ásványi anyagokat az élővilágnak. Másrészt, a mozgó kőzetolvadék delejmezőt gerjeszt, ami védi a bolygót a Világűr háttérsugárzásától. A Marsból, ami megmaradt, az egy nagy, vörös, titokzatos kődarab.

Az élet

Az élet keletkezése és fejlődése – akárcsak az élettelen természeti világé – teremtési folyamat. Az eredeti darwini tan – a lassú fejlődés (evolúció) tana, véletlen és fokozatos genetikai változások sorozata, és az élet nem más, mint könyörtelen versengés, ahol az erős legyőzi a gyengét. Ez a téveszme hatalmas károkat okozott szemléletünkben, és világnézeti alapot adott mind a karvalytőkéhez (vadkapitalizmus), az „osztályharchoz”, az erőltetett egyenlősdihez (kommunizmus), mind a fajelmélethez („Felsőbb rendű ember” kitenyésztése). Ugyanilyen túlhaladott tévtan a vakhiten alapuló bibliai teremtés meséje, mely szerint a világot Isten (egyes emberek tudatában sajnos még most is mogorva, kaporszakállú öregember személyében) hat nap alatt teremtette 6000 évvel ezelőtt, aztán megpihent[6], és azóta semmit nem teremt, csak többnyire büntet, és néha jutalmaz. Szerencsére ezt már nagyon kevesen hiszik el! Ha távolról – távlatokban, és felületesen – szemléljük az élet alakulását, és csak szórványos leletekre hivatkozunk, melyeket megpróbáljuk összekötni a „hiányzó láncszemekkel”, a folyamat lassú fejlődésnek tűnik, de mindenek mélyén ott a TEREMTÉS!   Az Őslevesben sem véletlenszerűen jött létre az élet. A véletlen valami olyasmit jelentene, hogy a romokból újra tökéletes ház lesz! Korábban azt hitték, a fajok egymásból, fokozatos átmenetekkel alakultak ki. Akkor meg miért nincs közepes nyakú zsiráf? Miért nem találták meg a félig felegyenesedett ember (a hiányzó láncszem) csontjait? Vajon mindig csak fejlődés, növekedés volt? Ez is egy rögeszme! A hanyatlásnak ugyanúgy megvan az esélye! Lehet, hogy az emberszabású majmok az emberből fejlődtek vissza?[7] A Flores-szigeti apró emberkék, „hobbitok”[8] bizonyára igen! Mi meg lehet, hogy óriások kései leszármazottai vagyunk! A jövőben meg elkorcsosodott, silány és beteg törpék vagy kísértetek leszünk, ha így folytatjuk (ne így legyen!)[9]   Hogy miként alakul ki egy új faj, azt még mindig titok fátyla fedi. Valamely szülőktől való kell, hogy legyen. Egyszerre sok ilyen egyednek kell létrejönnie, melyek örökítő állománya már annyira különbözik az „ősöktől”, hogy új faj lesz, de kellően kell egymáshoz hasonlítaniuk, hogy szaporodni tudjanak! Itt lép be a teremtéshez nélkülözhetetlen MEZŐ, más néven ISTENI TUDAT, ISTENI SZIKRA! A MEZŐ minden lehetséges élő és élettelen dolog csíráját tartalmazza, csak életre kell hívni!   2. Csillagporból születtünk   Mikor megfoganunk, és 9 hónap alatt felkészülünk a földi életre, testünk anyaga a föld anyagából, annak „újrahasznosításával” épül fel. Ugyanez érvényes minden földi lényre. Földünk valaha felrobbant csillagok porából keletkezett évmilliárdokkal ezelőtt. Végső soron tehát a VILÁG-EGYetem gyermekei vagyunk.   Földünkön az emberi faj az egyetlen, mely részleges teremtő képességgel van megáldva. Képesek vagyunk soha addig nem látott építmények létrehozására, új (mű)anyagok kifejlesztésére, keverék vagy különböző fajokból összerakott növények, állatok „előállítására” és sok egyébre, de egyre biztosan nem: élettelen anyagba nem tudunk életet lehelni!

Részlet Kalemandra "TEReMtÉSZET" című könyvéből.