Mi az élet értelme?
Sokan feltettük már magunknak bizonyára ezt a kérdést: Mi az élet értelme? Miért születtünk, miért vagyunk itt ebben a világban. A válasz nagyon egyszerű, de az út ameddig elérünk a felismerésig többnyire nem. Buddha, Krisztus és az emberiség nagy bölcsei, tanítói már rég megadták erre a kérdésre a választ. Bill Hicks szépen összefoglalt gondolatait ajánljuk most figyelmetekbe.
Jelölők
Úgy látszik, hogy az élet értelme(tlensége) már örökké titokban marad, mivel levette műsoráról a szolgáltató. Látható még valahol?
Csak angol nyelven elérhető jelenleg, mert az eredeti magyar feliratos verziót törölték a felhasználó fiókjával együtt szerződésszegés címen. Ha valaki fel tudja kutatni a magyar verziót, kérjük jelezze, akkor visszatehetnénk az oldalunkra. Köszönjük.
Megtaláltam, feltöltöttem, innen letölthetitek:
http://data.hu/get/3171924/5753555.mp4
Itt a weboldala:
http://younique.hu/tag/bill-hicks
Zseniális, szívből jövő köszönet érte :)
Nagyon szívesen!:)
Szóval az az igazság, hogy az élet értelmének a meghatározása nem ilyen egyszerű. Nem az az életed értelme, hogy ha pénzed van akkor add oda a szegényeknek.
Ez csak egy jó cselekedet.
Akkor kérdezhetnéd mi az élet értelme? Az életed értelmét ne az anyagi világban keresd, hanem a szellemiben. Az élet értelme, felismerni spirituális Énünket, hogy egyek vagyunk a szellemi léttel, a Teremtővel és hogy megpróbáljunk megint ahhoz az Egységhez visszatalálni, ahonnan jövünk. Igen ezt felismerni nem is olyan nehéz. Ami nehéz, ezt megvalósítani.
De ezt csak úgy tudod megvalósítani, ha elszakadsz az anya illúziójától. És ez az, ami nem egy egyszerű feladat.
T.K
...sőt, ez a legnehezebb!
Szerdán voltam egy nagyon jó előadáson, ahol Balogh Béla nagyszerűen megfogalmazta, illetve idézte Jézus nem nagyon hangoztatott tanítását, amely az Út fokozatait ismerteti. Annak, aki elindul, annak három lépcsőn kell fellépnie:
- első: a mindent kibíró hit,
- második: a rendíthetetlen tudás,
- harmadik: az eggyé válás a mindenséggel.
Jó hír, hogy tudjuk. A rossz, hogy még sokan az első lépcsőn toporgunk... és valószínűleg erről tesznek is egyes beavatottak, hogy ez így is maradjon.
Ezen kell túllépnünk. Én most kaptam egy kegyetlen tanítást, úgy érzem most szilárdul a hitem.
Ha ez egy természetes evolúciója a dolognak, akkor megérte az árát. Ha nem, akkor valamit nem jól csináltam...
Nem akarok itt részletes szellemtani dolgokba vagy tanitásokba belemenni, mert aki kiváncsi az elolvashatja a honlapomon ezt a folyamatot. Az elsö lépés a keresés, a második a felismerés, a harmadik a tapasztalatok gyüjtése és végül az átvitel a gyakorlatba. De ahhoz, hogy ezt meg tudjuk valósítani a lemondásra is szükségünk van.
Ès ezt csakis a hiten, a bizalmon és a szereteten keresztül tudjuk elérni.
T.K
Minden hasznos dolgot örömmel fogadok, fogadunk.
Szívesen ellátogatok a weboldaladra, ha megadod az elérhetőséget (bár lehet hogy a szememet veri ki...?:))
Nem vagyok híve, hogy saját magamat reklámozzam.
De mivel a célom (és gondolom még jó néhányunknak), hogy segítsek a szellemi fejlődésben mindazoknak, akik keresik az utat (vagy már megtalálták, de nehezen haladnak előre)nagyon szívesen állok minden kedves érdeklődő rendelkezésére a tapasztalataimmal és tanácsokkal.
Szeretettel T.K
http://spiritualisut.5mp.eu/web.php?a=spiritualisut
http://asztralutazas.lapunk.hu/
Köszönöm szépen!
Ellátogatok.
...ezek a Balogh Béla féle stációk Balogh Béla stációi - csakis az ő véleménye.
Megfelelésre késztetnek, aminek többnyire az az eredménye, amit leírtál - az ember néha hülyén érzi magát az alsó lépcsőn: jézusmária, hol van még a rendíthetetlen tudás, hát még a többi...?
Jézus Mester ettől garantáltan közérthetőbb (lazább:-) volt, hát még Bill Hicks...
Szóval nincs se lépcső, se szint, sem emelet.
Kizárólag döntés van: igen vagy nem - elindulsz vagy maradsz.
A tanítás meg sosem 'kegyetlen'. Max. nehezen érthető a tananyag:-)
Balogh Béla előre bocsátotta, hogy nem az ő szavai. Nem védeni akarom, csak mondom.
Egyébként igazad van, tényleg így érzem. A döntés már gyermekkorom óta megvan, csak akkor még nem volt bennem annyira tudatos, mint most. Elindulok, elindultam, csak az utamat keresem. De azt hiszem ezzel vagyunk még egy jó páran.
A tanítás kegyetlensége abban mutatkozott meg, hogy 36 évesen rákos lettem. De mikor megtudtam sem az volt a reakcióm, ami az általánosabb, hogy "miért pont én?", hanem "vajon miért?".
Nyilvánvaló, hogy megoldandó feladat, csak egy bajom van: nem látom a fától az erdőt (még). Tudom hogy tanít, de mire? Bár vannak sejtéseim. Már földsugárzásra is gyanakodtak egyes természetgyógyászok, ki is mérettük a lakást, és valóban pont rossz helyen fekszem. Persze tisztában vagyok vele, hogy a helyzet nem ennyire egyértelmű, max. rátett egy lapáttal.
...nem érdemes túlspilázni, mert mire az összes Hartmannt, Curryt, Leyt és ilyen olyan hálókat, vonalakat kiméred - és hol vannak még a vízerek? - nem találsz egy zsebkendőnyi helyet, ahol vigyázzállásban kialhatnád magad.
(Ha mégis az meg pont a válaszfal alatt lesz...:-)
Hallgass a sejtéseidre - a "vajon miért?" a legjobb irány.
Dante épp ennyi idősen írta:
,,Az emberélet útjának felén
egy nagy sötét erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém.
Ó szörnyű elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrű, kusza, vad vadon.,,
Jó utat...:-)
Hozzászólás