Demokratúra, ahol a csillagtól nem látod az eget

"Az elkövetkezendő generációkban a gyermekeknek egy történetet fognak mesélni. Elmesélik nekik, hogy hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy megosztott Európa. Egy nagy fal húzódott lefelé a közepén. És az emberek keleten nagyon szegények voltak és nem volt demokráciájuk. És egy gonosz rendszerben éltek, neve kommunizmus, mely milliókat ölt meg saját emberei közül. De örömöknek öröme! A fal leomlott. Befejezésül 27 nemzet jött létre és azok az emberek demokráciában éltek és 500 millióan éltek békében. De sajnos... sajnos... Ne, van még. Ígérem. Ígérem. Ígérem, hogy van még... (Ezt csináljátok az időm után) Köszönöm, tetszik. Már le is ülhetnék. Nos, el kell mondanom, ez az első alkalom, ez az első alkalom, hogy ekkora tapsot kapok, és csábító, hogy leüljek. De ha szabadna, sajnos a történet folytatódik: a hatalmon lévő politkusok nagyon kapzsik lettek, pénzt és hatalmat akartak saját maguknak. Aztán hazugsághoz és megtévesztéshez fordultak. És megrendezték a világ számára a leglátványosabb bürokratikus puccsot, melyet valaha látott. De nem kellett golyókat használniuk hozzá. Sokkal okosabbak voltak, sokkal nagyobb cselszövők annál. Amit tettek, az az, hogy új szerződést hoztak tető alá. Liszaboni Szerződésnek nevezték el. És akkor, és akkor 27 embernek totális, határtalan hatalmat adtak. Ezek lettek volna azok az emberek, ezek lettek volna azok az emberek, akik az összes törvényt hozták. Természetesen már volt zászlójuk és himnuszuk, de egy új állam létrehozásához fogtak hozzá. De semmibe vették a népet. És amit tettek, akár tudtukkal, akár nélküle, az az, hogy újrateremtették ugyanazt a gonosz rendszert, amiben a kelet európai emberek éltek ez előtt. De a hihetetlen az volt, a hihetetlen az volt, hogy az új főnökök közül sokan ezzel az előző rendszerrel is együttműködtek. Nos, a terv természetesen hibás volt. És a képzeletszülte pénzügyi rendszerük összeomlott. De az új főnökök még mindig nem hallgattak a népre. Nem, inkább egyre nehezebbé és nehezebbé tették az életet. Tízmilliókat kényszerítettek szegénységbe. Megtagadták az emberektől a szólásjogot, és a végére azoknak az embereknek az erőszakhoz kellett folyamodniuk, hogy visszavegyék nemzetei államaikat és demokráciájukat. És a tanulság... és a történet tanulsága az, hogy semmit sem tanultak a történelemből. Az Európai Parlament tagjai! Mielőtt hatalmat adnak a bizottságnak, emlékezzenek! Emlékezzenek, hogy 60 évvel ezelőtt vasfüggöny hullt Európára. De most ezzel a bizottsággal egy gazdasági vasöklünk van, melyet ma Görögországban érezni is lehet. Nem segíthetünk egy új... (elnémítva)"

A fentiekben Nigel Farage felszólalását idéztük melyet az Európai Parlamentben fojtottak belé. A Youtuberól azóta már a videót is eltávolították. A Nagy Testvér figyel. Aldous Huxley és George Orwell utópiái pedig már rég nem nevezhetőek utópiáknak. Lassan, csendben minden megvalósul belőlük. A konzumidiótákká züllesztett tömegek pedig szóma-kómában fetrengve mit sem tudnak mindarról ami körülöttük zajlik. Az általuk ismert igazság köszönő viszonyban sincs a valósággal. Demokrácia? Szólásszabadság? Még mindig vannak olyanok akik elhiszik, hogy egy olyan rendszerben ahol a tőke a hatalom és a hatalom a tőke létezik esélyegyenlőség, és te vagy én egyenlő esélyekkel indulhatnánk a tömegek valós érdekeit képviselni?

A függöny mögött állók már rég megtervezték számunkra a jövőnket. Döntéseiket jó előre hozzák meg tőlünk függetlenül, és mi mindenről csak akkor értesülhetünk, amikor azok már az általuk meghatározott módon megtörténtek. Aztán azok akik „értünk dolgoznak és minket képviselnek”  majd megszavazzák őket, és az agyhalottak tömegei azt hiszik, hogy beleszólásuk van a saját életükbe. Igen, talán lehetne beleszólásunk. Ha egyszer és mindenkorra leszámolunk ezzel az illúzióval amiben mesterséges kómában tartja az uralkodó elit: az Emberiséget. Ha az emberek a saját tudatuk uraivá válnának végre, és felismernék, hogy egyetlen út létezik csak, annak felismerése végre, hogy rabszolgák vagyunk. Mert Goethe szavaival élve "az a rabszolga igazán, aki szabadnak hiszi magát,holott nem az." Csak akkor érthetjük meg valódi helyzetünket a világban ha szembenézünk a valósággal. Ameddig az emberek egymásban folyamatosan csak az ellenséget látják a tudati manipuláció megosztásának hatására, addig jöhet bármilyen társadalmi rendszer, jöhet bármennyi technikai csoda, jöhet bármennyi hamis próféta, soha nem fog véget érni az Újkori Sötétség Kora. Gyökeres megújulásra van szükségünk. Az emberi tudatosság forradalmára.