A Bölcs, Kiscsákó és a Konzumidijóta

Történt egyszer Seholországban, mely mindenütt létezik de sehol sincs, hogy egy nap elfogyott a lila lájtos-cukrízű takonnyalóka. Aztán nagyon elvették az áramot is, a gázcsőből sem jött már semmi egy időn túl, és az az emberek egyre idegesebbek lettek. Hatalmas terepjáróikba már az összes pálinkát is elhasználták, mert kőolaj akkor már csak a protekcióval volt. Lázadás szaga terjengett a levegőben. Az emberek hordákba szerveződtek és fosztogatni kezdték a nagy lerakatok szigorúan őrzött lájtos-cukrízű takonnyalóka készleteit. A Bölcset mindez nem érte váratlanul. Egyrészt utálta a  lájtos-cukrízű takonnyalókát ezért nem függött tőle. Kvantumkenyéren élt már jó ideje és az édesvizet a környékbeli sós tóból nyerte, az elektromos energiát pedig az egész házát beborító naphuzatból. Sohasem versenyzett a „Kinek agresszívabb a péniszhosszabbítója?” elnevezésű autófitogtató versenyen, biciklijét azonban alaposan karban tartotta, mint az egyetlen közlekedési eszközét. Szóval jól elvolt magában, a kozmokéglijében. Aggodalomra azért mégis volt oka. Azt vette észre, hogy a környéken lakó sok konzumidióta, és ide tartozott a közvetlen szomszédja is Konzumidijóta, egyre agresszívebb és egyre kiszámíthatatlanabb viselkedést produkál az események következtében. A globális felmelegedés napi katasztrófái ekkor már senkit sem leptek meg, mindenki megtanult együtt élni ezekkel, csak nem mindenkinek sikerült túlélni ezeket. A metánviharok és savasesők már napi rendszerességgel tizedelték Seholország lakóit, de Konzumidijóta csak azért aggódott, hogy a kedvenc plázája vajon túléli e mindezt. Mert nem mindegy hogy esetleg több kilométert is kell-e utazzon akkor, amikor a Bummerébe már csak jegyre adják a protekciós bijódízzelt. A biciklizésről ugyan látott már filmeket, de a bringások iránti kimondhatatlan gyűlölete, akikben a haladás megcsontosodott ellenségeit látta, annyira eluralkodott már rajta, hogy Bummerjének lökhárítójába nagyfeszültségű áramot vezetett melyet egy külön motor generált guruló bádogszörnyének csomagtartójában. Így már nem kellett átgázolnia a bicikliseken, elég volt megpöccinteni őket, és az áramütéses „balesetnek” semmi nyoma sem volt. Ravasz fickó volt ez a Konzumidijóta, valljuk be. Akár el is kezdhetném démonizálni az alakját, vagy ahogy menőbb konzumkultúrákban szokás nemzeti hőst faragni belőle. De nem teszem. Ezt megteszik helyettem a plázacicák. Akik ekkoriban már annyira elszaporodtak, hogy a Bölcs már az internyeten sem talált magához való némbert. Ezért is inkább nagy bölcsen felújította a szájbercölibátus intézményét és sietve alkalmazta nagy sikerrel: önmagára.

Érdekes szaga volt ennek a társadalomnak. Már csak a nevében volt társadalom, mert itt senki nem akart senkinek a társa lenni, a szekularizáció ugyanis ekkoriban már államvallás volt. Egyedül csak azok kaphattak felmentést a vallás gyakorlásának állami kötelezettsége alól, (mely az egyházadó miatt volt érdekes) akik bizonyítani tudták, hogy neoateista vallásúak, és erre nem az utóbbi évszázadban tértek át, hanem anyai ágon apailag örökölték legalább öt generációra visszavezethetően. Szekularizált ateistákat az állam nem tűrt meg, ugyanis a pénzben mindenkinek kötelező volt hinni. A pénz volt az Isten. Aki nem hitt benne, azt koncepciós perekkel azonnal miniatommáglyára küldte a finánckvízió. Fellebbezésre nem volt joga. Utolsó kívánságukat fekete dobozba mondhatták, de ezeket metánóceánba vetették elrettentő példát statuálva a nyálpolgároknak.

Kiscsákó, Ötzinek a fagyott múmiának volt a barátja. Virtuális rokonságukat kiberDNS vizsgálattal bizonyította be a Bölcs, aki filozófus, pálinkafőző-atomkutó és szájrogenetikus is volt, ez utóbbi csak amatőr szinten, de több alternatív nó-béldíj tulajdonosa is, amiről persze mélyen hallgatott, mert ez nem volt összeegyeztethető az államvallás mátrixdogmatikai hivatalának téziseivel, melyek szerint minden alternatív gondolkodót miniatommáglyára kell küldeni, egyrészt aszexuális izgatásért másrészt diszkonfortérzet keltéséért a szekularizált konzumidiótokrácia ellen. A Bölcs neoateista vallású volt, ami indulásból nem volt jó pont az egyenlők közti még egyenlőbbek vesrsenyében. Kiscsákó unokaöccse volt a Bölcsnek, de ezen kapcsolatát igyekezett folyékony nitrogénben tárolni, az esetleges kellemetlenségek miatt. Nagybátyját rajongásig imádta, aki az ő szemében igazi hős volt.

Folyt. köv. ha akarom.
 

Írta: Morgó Sapiens